OFF

 

Nem is tudom, persze mindegyik műfordító átkölt valamennyire, de valahogy mégis van zseniális műfordítás is, meg amolyan tisztességes kubikosmunka jellegű is van... Ízlés és hangulat kérdése is, meg attól is függhet, ismeri-e az ember az eredetit eléggé, hogy lássa, melyik műfordítás illik jobban az eredetihez hangulatilag. Shakespeare szonettjeinél szoktam néha különböző magyar fordításokat nézegetni, egész mások. Hol egyik műfordítót szeretem jobban, hol másikat, hol meg persze az eredetit. Micimackót meg például szerintem felnőttként az eredetiben nem is lehet annyira megszeretni, mint Karinthy fordításában. Olvastam egy érdekes összehasonlító elemzést, már nem is tudom hol, egy rövid kis műfordításról, Móricz Zsigmondé nekem ugyanúgy döcögött, ahogy egyébként is darabosnak érzem a műveit. A Vándor éji dala volt a vers, a Móricz-fordítást most sajnos nem találom, de azért van itt választék:

 

Vándor éji dala

 

Johann Wolfgang Goethe: Wanderers Nachtlied

Über allen Gipfeln
ist Ruh',
in allen Wipfeln
spürest du
kaum einen Hauch.
Die Vögelein schweigen im Walde.
Warte nur, balde
ruhest du auch.

 

Tóth Árpád:

 

Immár minden bércet
Csend ül,
Halk lomb, alig érzed,
Lendül:
Sohajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
Te is nemsokára
Nyugszol, ne félj.

 

Szabó Lőrinc:

 

Csupa béke minden
orom.
Sóhajnyi szinte
a lombokon
a szél s megáll.
A madár némán üli fészkét.
Várj; a te békéd
sincs messze már.

 

Weöres Sándor:

 

Valamennyi ormon
Tág csend.
Mindannyi lombon
Átkereng
A gyönge szél.
Madárnép gunnyad az ágra.
Várj, nemsokára
Nyughatsz, ne félj.

 

Varró Dani:
(Viccelődjünk azon, amit nem bírunk lefordítani alcímmel)

 

Szelidített változat kisebbeknek

Minden orom csupa
öröm,
a lombokon, a
lömbökön
szél szól: lihi.
Madárdaltól nem zeng az erdő.
Örvendj, tekergő,
itt a pihi.

 

Bunkósított változat nagyobbaknak:

A hegytetőn fent
nyugi van,
csak a szél böffent
sutyiban
a lomb közt, de slussz.
A madárkák kussolnak a fákon.
Belőled is, barátom,
kifogy a szusz.

 

:-)))