Nagyon jóhiszemű ember vagy. Kicsit tán idealista is. :o)

 

A férjek hány százaléka veszi észre, hogy mikor, mennyi betét fogy? Szeméyl szerint egyáltalán nem veszem rossznéven. Ismertem én olyan kövér nőt, akin semmit sem lehetett észrevenni - sokaknak csak az tűnt fel, hogy tologatja a babakocsit.

A nagyon egyszerű emberek házasságában nincs simogatás. Ember hajnalban elmegy dolgozni, utána kocsma, utána hazamegy vacsorázni, ha van tévé, akkor tévézik, utána félkómában megkeféli asszonyt - nemigen érdekli, jó-e a feleségnek -, befordul, alszik. Mitől venne észre bármit is? Az asszony meg - jelen esetben félelemből - nem is szól, hogy jön a gyerek.

Falun, ha egy asszonynak elmondja - legyen az akár az anyja - másnapra a 3. falubéliek is tudják. Persze, hogy hallgatott, ha félt a férjétől.

 

Falun rengeteget számít, mit szól a Mári néni, meg a Teca néni, a Kati néniről nem is beszélve.

 

A lány azért nem megy oda az anyjához, hogy jaj, baj van, mert attól fél, hogy az anyja emiatt nagyon mérges lesz rá. Az esetek nagy többségében így is van, s elmondják ezek az anyák a lányukat mindenféle repedtsarkú kurvának. S ha már felcsináltatta magát, oldja is meg a dolgát. És még akkor is ez történik, ha a bajbajutott leány anyja is leányanyaként szült.

 

Sajnos egy félelmekkel, tévhitekkel, butasággal, tudatlansággal átitatott világban élünk.