Gondolatkísérletem egy rémes leegyszerűsítés. Sokat segíthet bonyolult kérdések megválaszolásában, de komoly veszélyeket is hordoz. Newton szétválasztja a dolgokat, leegyszerűsít: a sokféle erőből, ami a testekre hat kiválaszt egyet, aztán felismeri a gravitációt. A mindennapokban, pl. egy zászlótartó tervezésénél újra figyelni kell az összes erőt, különben az első szél elviszi a zászlót.

Nem hiszem, hogy az „eredendő bűnre”, vagy az „eleve hátrányra” gondolatkísérletemben válasz van. (Természetesen jól látod: Pl. az eleve elrendeltségre igen.) Végig kellene gondolnom alaposabban, de szerintem az eredendő bűn nem más, mind a bűnre való hajlam. (Hogy könnyed legyek: „Minden asszony életében van egy pillanat…”).

„…miért induljon már eleve hátrányból valaki…”  „Mát. 5,3 Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.” Gyakran látok egy nőt, nem egy „címlaplány” kövér, talán mozgásában is korlátozott, ruhája szedett-vedett. Mindig mosolyog. Nem úgy mind a fényképész előtt, amikor azt mondjuk, hogy „csíz”, hanem igazán. Nem a fényképésznek, nem a világnak, csak úgy, boldogan, pedig még ez sem szépíti meg, és mégis. Nehéz megmondani mi a hátrány.

Még egy gondolat a játékról, Madách mondja: „A cél a küzdés maga.”

„Teremtő nyilván az általa teremtett időn kívül ( is ) helyezkedik el…” Igen. Így lehet, hogy „Fölötte áll az időnek.”