én sem gondolom, hogy le kéne alacsonytani a topic címben lévő kérdést a kék szem, szőke haj és egyéb típusú válogatási szintre. itt nem arról van szó, hogy szeretnénk megszabni a baba szeme színét, ne legyen dagi, legyen magas IQ-ja, hanem arról hogy mi is megélhessük azt a csodát--ami másnak természetes módon is sikerült--hogy van fiunk és lányunk is.

 

(Mert van akinak egyátalán nem jön össze a baba orvosi segítség nélkül... van akinek meg nem jön össze a fiú vagy lány baba. biztos mindennek meg van a genetikai oka--úgy gondolom, hogy mivel a genetika elég dinamikusan fejlődő tudományág előbb-utóbb kiderül miért vannak  csak fiús vagy csak lányos családok..)

 

Mert bocsi, de például én nem tudok 10 gyereket szülni és várni--hátha 10ből egynél bejön az ellentétes nem. Mert józanul gondolkodom. És megértem hogy a gyereket fel kell nevelni érzelmi és anyagi téren is adni kell neki ahhoz hogy egészséges felnőtt legyen. És ide nem igazán passzol bele a zöld szem kérdés... Itt nem egyéni kívánságokról van szó, hanem arról, hogy egyes családokban is felborul a természet rendje a nemek tekintetében, azaz csak azonos nemű gyermekek születnek. Ettől még lehet mondjuk 100 családből "csak "20at érint ez a probléma. És a nem érintett 80 család azt mondja majd hogy ez a tv. jav. egy hülyeség. De az érintett  20 családból azonban lehet hogy min.19 élne a 3.baba esetén a nem előzetes megválasztásával-hangsúlyozottan kizárólag ellentétes nem esetén. Hogy miért? mert szeretnék megérni azt a csodát, ami másnak természetes módon is sikerül elérnie.és itt ebben a topicban az lenne a jó, ha nem olyanok írnának ellenvéleményt akiknek fiuk és lányuk is van, mert nehéz elképzelni, hogy releváns véleményt tud képezni egy olyan szülő, akit ez a probléma nem érintett.

 

Más: a pszichológusok azt mondják hogy a meg nem született gyermekünket is meggyászoljuk, ugyanúgy el kell engednünk mintha meghalt volna.

Amikor mi meg tudtuk, hogy a 3 gyermek is kisfiú--sírtam legbelül--mert amíg nem tudtam a baba nemét olyan volt mintha ketten lennének--bár ez fura megfogalmazás, de így hasonló. Amikor megmondták hogy kisfiú--olyan volt mintha a lányom meghalt volna. Azért mert tudtam hogy a szívem alatt hordott kisbaba is  fiú, akkor a 4-re már nem vállaljuk be a kísérletezést-mondván hátha lány lesz...

Így megéltem, hogy SOHa nem lesz kislányom. A félretett babák, lányosabb megvett babaruhák--mind mind gazdátlanul maradnak örökre...

Én azt hittem nem vagyok normális, hogy gyászolom a kislányunkat--mikor meg se született, meg se foggant... Aztán elkezdtem olvasgatni, lelki fájdalmam enyhítésére .. és igen tényleg meggyászoljuk Őket, a soha meg nem születetteket. hogy miért? mert emberek vagyunk ésszel, és érzelmekkel felruházva..

És igen most van egy halvány remény, az üresség csillapítására egy fénysugár, hogy mégis eljön egyszer--a mi kislányunk--és mi várunk rá, olyan rég várunk rá, hogy ha arra gondolok mi lenne a neve, szinte eltörik a gondolat, olyan drága...

igen, mi szeretnénk negyedik gyermeket--lányt ha lehet--ha fiú lenne akkor is szeretnénk mint ahogy mindegyik gyermekünket, de az biztos hogy csak akkor vágnánk bele a 4.gyermekvállalásába-ha ahhoz hogy lány legyen kapunk orvosi segítséget. Mert például nekünk természetes úton nagyon úgy néz ki nem jön össze leány baba.