Pontosan ezek miatt (meg amiket én is írtam az előbb) gondolom azt, hogy nem törvényi oldalról kell megközelíteni, sem megoldani ezt a kérdést, hanem a jobb családtámogatással, ami alatt most azt értem, hogy azoknak, akik veszélyben érzik magukat egy agresszióra hajlamos(nak tűnő) pár miatt, de anyagi okokból nem tudnak függetlenedni, azoknak mégis legyen lehetőségük lépni. Vannak persze krízisotthonok, de nagyon kevés férőhellyel, csak azokra az esetekre, amikor a bántalmazás már valóban megtörtént,és csak nagyon rövid ideig (alapesetben 30 nap, külön kérvénnyel 60 napra módosítható). Az semmi, főleg olyan anyák esetében, akiknek van 3-4-5 gyerekük, és évtizedek óta nem dolgoznak (vagy nem dolgoztak soha), így a munkaerőpiacon nincs esélyük. Még egy jólképzett ember sem talál munkát gyakran 30 nap alatt...