Takarító, a mérlegelési pont mindenkor a saját megítélésed függvénye, hogy számodra mi a fontos.
Hogy egy korábban meghozott döntést milyen körülmények hatására mérlegelsz újra, csak rajtad áll. Ebben nincs evidencia. Van akinek a fizetésmegvonás visszatartó erő, van akinek nem, ha ellenkezni akar a főnökével.
Éppen ezért a saját cselekedeteidhez mindenkor kapcsolódik valamilyen szintű felelősség, szerintem nincs ebben semmi bonyolult. Legfeljebb annyi, hogy a lelkiismeretét nem mindenki egyformán használja.
Hogy az élet minden pillanata döntést kíván, azon én nem akarok vitázni, mert szerintem ez egyértelmű. Legfeljebb az embereknél nem egyformán tudatos, illetve vannak előre meghatározott döntések bizonyos helyzetekre, tehát nem az adott szituban kell kitalálni.
A belső félelem sem egyforma mindenkinél, ezért ez is egyéni, hogy kinél mikor hoz a külső hatás döntéskényszert, vagy éppen cselekvésképtelenséget. Ami utóbbi viszont nem egyenlő a döntésképtelenséggel szerintem! Mert semmit sem tenni is döntés következménye, pontosabban azé, hogy semmilyen cselekvéssel nem akar reagálni, mert nem látja előre hogy mi járna számára a legjobb végeredménnyel.

Azon kívül a szabad akarat szerintem nem azt jelenti, hogy az ember azt tesz amit akar, hanem azt, hogy a saját környezetre hatással levő döntésein kívül -- a rajta kívülálló körülményekre is van szabad akaratából hozott választási lehetősége és ezzel egyidőben döntési lehetősége. Igy ez a két szituáció (tehát amit ő idéz elő, illetve ami akaratán kívüli körülmény) együttesen ki is teszi a cselekedetek összességét.

Talán még az nem tiszta számomra, hogy mi a helyzet az elmebetegeknél.

De változatlanul nem látom annak érveit, hogy a szabad akarat miben korlátozná Isten mindenhatóságát.