Ez állítólag például Észtországban komoly probléma, ott szinte minden diplomás álláshelyen 2/3 - 1/3 a nők-férfiak aránya, teljesen olyan irányba megy a társadalmuk, hogy kvázi minden szellemi munkát nők, és minden fizikait férfiak végeznek. Egy "értelmiségi" nő pedig fene kényes, robotoló prolit nem akar magának, hisz nem tudnak azonos szellemi magasságokban közösen szántani, inkább marad egyedül, a szinglilét úgyis divatos, ha meg gyereket akar, marad a reprodukciós eljárás, minden tök jó. 

Ugye a férfiak alapvetően mennyivel demokratikusabb lények? Ritkán hallottam olyat férfitól, hogy arról panaszkodott volna, hogy a párjának nincs megfelelő végzettsége, képesítése, szellemi szintje, ezmegaz. Nem baj ha csak pultoslány is, mi szeretjük. Önmaga miatt. Ilyenek vagyunk mi, férfiak, a régi idők félistenségei.

De hanyatló korszakba érkeztünk, mert a férfiak korának vége. Minden szinten elnőiesedett a világ, a klasszikus női erények dominálnak, a férfierények a kutyát nem érdeklik. Ügyesen trükközni, kétkulacsoskodni, hízelegni: próbálgatjuk az elsajátításukat a talpon maradás érdekében, de nehezen megy, úgyis leköröz az, akinek ez a vérében van.

Már a férfimodellek is lánynak maszkírozott metroszexuális keljfeljancsik, akik inkább afektálnak, mint beszélnek, és elájulnak a rémülettől, ha egy galamb lefossa az utcán a szaténingjüket.

Véget érni látszik az az asztalra csapós, egyenes megmondós egészséges világ, ahol még divat volt borba fojtani a bánatot és világgá kürtölni az örömöt.

Régen nincs itt egyenlőség, a küzdelem eldőlni látszik, de nem a mi javunkra.