Te az igazság pillanata c. előadást szorgalmazod. Tőlem sem áll távol az elképzelés. Persze nem úgy fog kinézni, mint egy bikaviadal. Az is meglehet, hogy el sem tudjuk képzelni, mi lesz belőle.

 

Azt írod:

"

Neveztessék meg egy ország (terület), tétessék be ide a tamana térképe, az ami most összegyűlt, és tételesen menjünk végig minden egyes megnevezésen, annak jelentése, névadása feltárásával. Képezzünk 3 csoportot.

1. aminek nem deríthető ki a jelentése, névadása

2. amit mindenképp el kell vetni, mert nyilvánvalóan teljesen másról van szó

3. ami tartalmában jelentésében hasonló a magyar kárpát-medencei névadáshoz.

 

Jelöljön országot (területet) a tamanát támogató fél."

 

Tetszés szerint válassz a Tamana térképek közül, lehetőleg olyat, amelyben közlésképes vagy. Pl. ha Iránt választanád, nem lenne hátrány a perzsa nyelv 3000 évre visszamenő ismerete. Vagy szerzel pár perzsát ismerő filoszt ugyanezen időben. Mert igazad van: meg kellene tudnunk, hogy a név hol mit jelent. Megjegyzem, 3 kérdésed erősen szűkítő jellegű, inkább csak azt az igyekezetet látom benne, hogy akár egy ismérv alapján is minél többet kiszórhass. Az első kettő biztosan ilyen, és nekem erről nem a vita, hanem annak berekesztése vetül fel célként. Ez esetben nincs miről beszélni.

 

Mindebből kitűnik, hogy a kutatás elkezdéséhez valamiféle egységes, vagy közmegegyezéses módszertanra lesz szükség. Pl.: hány szempont szerint lehet valamit kiszórni? Ez így nem ok, mert pl. egyiket sem találod  mondjuk finnugornak, és kijelented, hogy győztél...

Tehát az előkerült nevek közt nem tarvágásra van szükség, hanem minél sokoldalúbb vizsgálatra. Mindezzel arra kívánok rámutatni, hogy nem tudsz egy pillanat alatt mindent alkalmatlannak nyilvánítani, ezt a módszertani eljárásnak feltétlen garantálnia kell.

 

Van azután pár olyan fogós kérdés a Tamanával kapcsolatban, amit a mai világ összes tudománya sem képes gyorsan megválaszolni. Most kisebb kitérőt teszek, hogy megérts.

 

Tételezzük fel egy népesség lézetését bárhol. Ez a törzs, nép vagy akármi elkezd szaporodni, és idővel elvándorolni kényszerülnek részei - mint pl. a sztyeppről is, amelynek eltartóképessége véges. Szóval, elkezdődik a kiáramlás. Hogy ne menjünk túl messzire, Amerikát (USA) az angolok és az írek vették birtokba. Megnézheted a térképet: Anglia, Wales, Írország és Skócia helynevei köszönnek vissza az USA mai keleti felében túlnyomóan. Megjegyzem a Kanadába keveredett magyarok Eszterházy és Kaposvár nevű helyneveket alapítottak Saskatchewanban, máig megvannak, és senkinek nem jutott eszébe átkeresztelni.

 

A Tamana lényege más egyéb közt, hogy élő népesség viszi magával a neveket. Földrésznyi méretekben csak nagyon nagy népesség tud névadó lenni, az egész Földön pedig még annál is nagyobb.

 

Térjünk ki arra is, mitől marad fenn egy helynév? Megint az ember jön a képbe, hisz ha mondjuk kihal egy törzs valahol, nyilván nem marad ott senki, aki emlékezhetne a nevekre. Mert ugye ha jön valami másik társaság, az majd a saját ízlése szerint ad nevet. És így tovább. Csak e felvetésnek az a következménye, hogy fel kellene hozzá találni a történeti helynévadás tudományát, ahol szakaszolva fel tudják vázolni egy adott terület helyeinek névváltozásait annak függvényében, hogy mikor ki lakott ott, és mit keresztelt el, és erre milyen adataink vannak. Csak Irán esetében egy minimum egy rendes kutatóintézet.

 

De hogy még egyet csavarjak a leleten: mitől tudnak, tudtak helynevek fennmaradni hosszú időn át (szándékosan nem adok hozzá időt)? Attól, hogy az ott élő népesség folyamatosan fennáll, mert a saját nyelvükön adták a neveket, és nem haltak ki.

 

Elgondolásom szerint e modell gond nélkül működik addig, amíg a gyarmatosítás ideje nem jött el. Úgy vélem, hogy a gyarmatosítással olyan erőszakos terjeszkedésbe fogtak az európaiak, hogy ettől kezdve már nem működhetett a természetes terjedés adta lehetőség. Meg kell mondjam, Dél-Amerika és általad is erőltetett példáival kapcsolatban igen nagy kérdőjelek vannak. Ma már tudjuk, hogy a Közép-amerikai indián birodalmak jelentős részben ázsiai sztyeppei eredetűek, így az ottani helynevek elsődleges forrását nem Spanyolországban kell keresni. Itt a Tamana jól vizsgázott: felteszem, hogy sok esetben a népírtások ellenére a spanyolok mégiscsak a saját nyelvükre ferdítették az indiánok helynévi hagyatékát. Csak azért, mert ez mindenhol így működik. A magyar is képes bármely nevet magyarul fogyaszthatóvá tenni, és ehhez nem kell tudós, mert a köznyelv elvégzi a munkát.

 

Összefoglalva: ha komolyan gondolod az ajánlatodat, sok nyugtod nem lesz ezután. Ráadásul kénytelen leszel nagy léptékekben gondolkodásra is (időben és térben egyaránt), nem beszélve arról, hogy a nálad lassabban haladók naponta kétszer árulónak neveznek majd.

 

Kell ez neked?