Hát látod, a summás vélemény inkább az, amit te megfogalmazol, hogy "a gyerek alaphelyzetben nem efelé tendál". Ez már-már az eredendő rossz elmélete. A gyerek alaphelyzetben afelé tendál, amit lát. Vannak természetesen veleszületett genetikai tulajdonságai, mai napig vita van persze arról, mennyire meghatározó ez, és mennyire a mintakövetés, de afelől nincs, hogy utóbbi rettentően fontos, hiszen még az állatvilág is utánzással tanul. Tehát, ha te azt a mintát képviseled a gyerek előtt, hogy udvarias vagy, rendes ember, aki tiszteli a mások tulajdonát stb. stb., akkor ő is így fog viselkedni, amikor pedig nem, és hibázik, akkor sem egy jól irányzott pofonnal fogod meggyőzni róla, hogy ez nem helyes. Lehet, igen, hogy legközelebb nem teszi meg, félelemből, nem  pedig azért, mert elfogadta, hogy pl. nem helyes lebanyázni az öreg néniket. És akkor majd lebanyázza, ha te nem leszel ott. Ez a baromi nagy különbség a félelem általi motiváltság, meg a meggyőződés közt. Ha a munkahelyeden azért dolgozol, mert ott a főnök, és félsz, hogy különben nem ad fizetést, akkor ahogy kiteszi a lábát, azonnal mást fogsz csinálni. Ha azért, mert a szüleidtől azt tanultad, hogy a munka becsületes dolog, és csak a munkával szerzett pénzt jó elkölteni, akkor akkor is melózol majd, amikor nem állnak a hátad mögött. Ez a lényeg szerintem.

És ne feledjük, hogy az, hgy ne verjük a gyereket, nem azt jelenti, hogy hagyjuk csinálni, amit ő akar, és ne avatkozzunk közbe - hol mondtam én ilyet? Egyet mondtam, hogy a verés nem jó módszer (és egyébként törvényellenes is, de ez tényleg mellékes ezesetben).

Azt feltételezni, hogy a gyerek nem látja be, miért rossz valamit megcsinálni, amikor jól esik stb. azt jelenti, hogy komplett hülyének nézed a gyerekedet. És mégis, hol lesz az a határ, amikor már úgy gondolod, hogy képes belátni dolgokat? Vajon hány éves kor az a határvonal, amikor szerinted már tud dönteni, és nem kell erőszakoskodnod vele? És ha akkor mégis rosszul csinálja? Akkor rálegyintesz, és azt mondod, jó, elmúlt 18 éves, eddig nem tudott gondolkodni, de már tud? Vagy bízol benne, hogy az atyai pofonok nyomán megtanulta a leckét, és nem lesz többet rossz kisfiú/kislány?

Óriási tévedés azt mondani, hogy mindegy, mi motiválja a gyerkeet arra, hogy jól viselkedjen (vagy épp rosszul). Épp az a kulcsa az egésznek, hogy tudd, mi motiválja a gyerekedet. Ilyen erővel, ha éjszaka bepisil 7 évesen, akkor rosszat csinált, és mindegy, miért, mert az eredmény az, hogy bepisilt, és meg kell büntetni? Vagy elkezded megpróbálni kideríteni, hogy mégis mi baja lehet, mitől szorong vagy fél, vagy van-e a dolognak szervi oka? Nyilván az utóbbi. Akkor bizonyos esetekben számít a motiváció, más esetekben nem? Mi dönti el, hogy melyiknél mindegy és melyiknél nem?

Pontosan az a hibás gondolkodás, hogyha azt feltételezed, hogy a szabályokat csak a megfélemlítettek tartják be. Ez egy egyszerű militarista álláspont, a hadseregben a helye. Szerintem.