Mit jelent az, hogy egyre gyakrabban? Van erről valami statisztika vagy kutatási eredmények? Vagy régen is ez volt, csak több eset jut nyilvánosságra? Tényleg csak kérdezem.

Nagy kérdés egyébként, hogy mit lehet tenni a gyerekbűnözéssel, igazából folyamatos a vita róla, épp a napokban is láttam a Híradóban, hogy megint téma a büntethetőségi korhatár leszállítása - persze ez a kiemelten súlyos bűncselekményekre vonatkozik.

Igazából, ha a véleményemre vagy kíváncsi - de tényleg csak egy teóira - azt gondolom, hogy ez (nem tudom, hogy a verekedés több-e, de több tanár barátomtól valóban hallom, hogy nehezen kezelhetők a gyerekek) annak (vagy annak is) a következménye, hogy míg a múlt rendszerben volt egy bizonyos felfogás, aminek lehetett ellene menni vagy behódolni neki, de mindenképp viszonylag szilárd értékrendet közvetített, addig viszonylag rövid idő alatt (mert 16 év azért nem olyan sok) mindez felborult, és a nagy demokráciában mindenki azt gondol, amit akar, abban hisz, amiben akar (legyen az vallás, erkölcs, nevelési módszer stb.). Emellett a fogyasztói társadalom begyűrűzésével ráadásul (ismétcsak szerintem) felbomlottak a régi, jól bevált közösségek is (amúgy is rohannak az emberek, nincs idejük baráti kapcsolatokat ápolni, legalábbis a legtöbbjüknek), egyre több család izolálódik. Szóval nincs miheztartás, nincsenek fix értékrendek (pl. miért gondolná a gyerek, hogy a tanárt tisztelni kell, ha a szülőtől nem ezt látja/hallja), és ráadásul a nagy rohanásban egyre kevesebb család engedheti meg magának azt a luxust, hogy megfelelően foglalkozzon a gyerekével, elég időt töltsön vele, eleget beszélgessenek stb. Úgyhogy a gyerekek nagy része (szerintem) pusztán unalomból csapódik olyan társaságba, ahol agresszív viselkedésmintákat lát. Aztán, ott van még a valószínűsíthető alulmotiváltság (sok gyerek nyilván azt látja,hogy a szülei sem jutottak sokra az életben, akkor vele miért lenne másképp, akkor meg minek tanulni, akkor meg minek tisztelni az iskolát és a tanárt). Szóval ezeket tudom így hirtelen tippelni. Ja, meg azt, hogy a régi rendszerben - erre határozottan emlékszem, mert a nagyszüleim pedagógusok voltak - tanárnak lenni egy hatalmas dicsfénnyel övezett státusz volt. Ma meg egyáltalán nem az (este és éjjel is eleget jártuk körbe, miért nem). Szóval valószínűleg az a gyerek, aki otthon azt látja, hogy a szülője úgy beszél a tanárról, mint akit a fenekéből húzott elő, hát annak ez nem segít a tiszteletben.

Meg szerintem ebben aztán tényleg van felelőssége a politikának. Szinte minden nap közvetít valami olyan üzenetet valamelyik párt, hogy a törvénytelenségnek nincsenek következményei, hogy mindent ki lehet magyarázni, hogy vannak tettek, amikért nem kell felelősséget vállalni. Szerintem ez is vaskosan belejátszik, ha nem is közvetlen a gyerkek viselkedésébe, de a szüleikébe mindenképp, és hát mint tudjuk,  a mintakövetés...Ilyesmiket gondolok.

(Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy ezen nem segítene, ha a gyerekeket gyakrabban vernék otthon - mármint, ha esetleg arra céloztál volna, hogy a jó időben kiosztott pofonok megóvnak a tanár- és szülőveréstől.)

Miért, te mit gondolsz?