Nézd, én továbbra is azt mondom, hogy nagyon helytelennek tartom ezt (és az összes szakkönyvben tipikus mondat ez a "márpedig egy seggreverés elkerülhetetlen", meg a "túl erős jellem"). Sajnos Magyarországon (és elég sok más országban is) a gyerekek fizikai fenyítése általában elfogadott, sőt, támogatott, ez az egyik baj, a másik, hogy pontosan a határok mosódnak el, hogy mi az, ami még elfogadható, és mi az, ami már nem. Én azt hiszem, hogy az a hozzáállás, hogy a testi fenyítés hatékony nevelési eszköz, egyszerűen egy kényelmes önáltatás (vannak sokkal hatékonyabb módszerek, csak hát az idő és energia), és valójában nem eszköz, hanem a tehetetlenség megnyilvánulása, nomeg nagyon egyszerű. Csak ráütök, megijed, és máris csönd van, az egész problémát lerendeztem egy pillanat alatt. Csak azt gondold majd végig egyszer, hogy a saját gyereked tart tőled. Nem azért elég egy rászólás, mert annyira jó szülő vagy, hanem azért, mert megütötted, és tart tőle, hogy legközelebb is kapni fog. De mindeközben nem gondolja azt, hogy amit tesz, az ezért vagy azért helytelen, csak azt, hogy nem szeretne ütést kapni, és úgy tudja elkerülni, hogy csendben marad, tehát behódol neked - tképp úgy, mint egy állat, akivel szemben te vagy a domináns fél. (Persze ugyanilyen helyzetet verés nélkül is lehet teremteni, a lelki bántalmazásnak is rengeteg formája van.) Félre ne értsd, nem gondolom, hogy fizikailag sanyargatod és ostorral vered, kínzod a gyerekedet. Csak azt, hogy ha a félelméből próbálsz előnyt kovácsolni, akkor talán nem olyan kapcsolatod lesz vele, amilyenről szülőként az ember álmodik. Ráadásul így egy csomó olyan jelet, tünetet is elnyomhatsz benne, ami valami mélyebb problémának a megnyilvánulása (a gyerekek nem ok nélkül viselkednek úgy, ahogy, sok gyerek azért "rossz", mert így próbál jelzést adni, figyelmet kérni).

 

Csak érdekességképp, egy kutatás, a Save the Children nemzetközi gyerekszervezet csinálta 2002-ben, 77, 4-10 év közötti walesi gyermek részvételével, akiket a pofonról kérdeztek. A gyerkek a szófogadatlanságot tartották a pofon leggyakoribb kiváltó okának ("Általában miért pofozzák meg a gyerekeket? " "Azért, mert ők nagyon-nagyon szófogadatlanok.")

Még érdekesebb, milyen választ adnak arra a kérdésre, hogy "Általában hol szokták megütni a gyerekeket?" "Otthon, vagy ott, ahova az anyukád visz, hogy senki se lássa, mert tudják, hogy rossz."

 

Lássuk, hogy érzik magukat a gyerekek a pofon/fenékreverés után: "Nagyon szomorú vagyok" "Fáj" "Ha nem sírok azonnal, akkor apukám ad még egy pofont, ezért igyekszem gyorsan sírva fakadni."

 

"A gyerkek miért nem ütik meg a felnőtteket? " "Mert a felnőttek erősebbek"

 

Arra, hogy a felnőttek vajon egymást miért nem pofozzák meg, olyan válaszok jöttek, mint hogy "mert szeretik egymást",és mert "gyerekes dolog pofozkodni".

 

3 gyerek kivételével mindegyik rossznak tartotta a pofont. Hasonló eredményt kaptak Észak-Írországban és Skóciában is. Ja, hozzátéve, hogy a gyerekek egy sor alternatív megoldást javasoltak a pofon,mint büntetés kiváltására.

 

Na, ennyi, nem buzeratíve, csak elgondolkodtatónak :)