Hát igen, nyilván pontosan emiatt a határkérdési nehézség miatt alkalmazza a Gyermekvédelmi törvény a nulltoleranciát. Azt gondolom, hogy azért, ha megfelelő kapcsolata van egy szülőnek egy gyerekkel, akkor az nem fogja feljelenteni őt, sem egy pofon miatt, sem másért - ha viszont olyan kapcsolatban vannak, hogy mégis megvan az esélye, hogy ártatlanul bíróság elé citáljon valakit a saját gyereke, akkor ahhoz nem kell megütni, mert megteszi amúgy is. Nyilván minden törvénynek vannak visszásságai, ez hasonlít pl. a drogtörvényhez, ahol szintén ez a megszokott ellenérv, hogy hát így a nagy drogmaffia röhög a markába, szegény spangliszívót meg lecsukják. Valójában persze csak az első fele az igaz, mert egy füves cigi elszívása miatt még senkit sem csuktak le, de nem is ez a lényeg, hanem a helyzet párhuzama. Nagyon hasonló egyébként az állatvédelmi törvény is - ki mondja meg, mi a bántalmazás és mi nem, mert az nyilván nem, ha a kutyám fenekére verek, mert lerohant az úttestre, szóval érted. Ezek a rendelkezések, és különösen a Gyermekvédelmi törvényre gondolok, elsősorban arra jók (vagy arra kellene jók legyenek), hogy a gyerekekkel dolgozó szakemberek fejébe verjék, hogy a gyerekbántalmazás törvényellenes (főleg az állami gondozottakat nevelő intézetekben ez nagyon gyakori sajnos), meg hogy valamelyest talán a szülőkben is tudatosuljon, hogy a gyerek nem homokzsák, de kevéssé hiszem,hogy a rossz szülőket visszatartaná bármilyen törvény (mármint a tényleg durva bántalmazókat). Viszont, ha van törvény, akkor legalább van legális keret fellépni ellenük.