Ha már látom, hogy a másik is én vagyok, olyan erős az empátia bennem, hogy nem is ébred bosszúvágy bennem, akkor az nem eltekintés, hiszen szóba sem kerül a bosszú.

Valahol itt van a kutya elásva. Ha már felébredt a bosszúvágy (azért legtöbbször sajnos felébred), az empátia és a "másik nézőpontjába helyezkedés" az első lépések arrafelé, hogy ne csak "eltekintés" legyen, hanem feloldás is. Ha meg sem születik a bosszúvágy, akkor nincs miről beszélni.

Itt épp az a lényeg, hogy mi van akkor, amikor megszületik. Egyébként jó téma nagyon.