a kérdés nem a te személyes feminizmusod elfogadására vonatkozott, hanem, hogy pasiként jól érzi-e magát a bőrében melletted. ezzel nem prejudikáltam sem pro sem kontra, csak felvetettem egy kérdést.

 

Változatlanul nem értem, miért nekem tetted fel ezt a kérdést ????? 

Ha azt válaszolom rá : igen, -túl azon hogy már a kérdés is azt sugallja, hogy ez igaz sem lehet - tovább lehet kétkedni, merthogy ugyan, honnan tudhatom én ezt.

Ha meg nemet válaszolnék, akkor jön a : na látod...

 

Megnyugtatlak, jól érzi magát mellettem, bár nem ez meriti ki beszédtémáinkat, inkább érzem meg látom minden nap. (Amint azt is, hogy ezt a drága tanoncbandát erről sem lehet meggyőzni; nemmintha bármi közük volna hozzá akár egy kérdés erejéig is)

 

Amúgy minden embernek vannak mind férfiasnak, mind nőiesnek tartott tulajdonságai. Ezekből áll össze a jelleme, egyénisége.

Az elnevezések itt inkább csak arra utalnak, melyik nemben fordul elő a mai világon jellemzően többször; mert valójában nem nemfüggőek ezek a tulajdonságok.

 

Nos, szvsz nálunk azért elég kiegyensúlyozott a helyzet, mert benne átlagon felüliek a hagyományosan nőinek aposztrofált tulajdonságok (imád főzni, gondoskodni, gyermekkel foglalkozni, empatikus)

bennem pedig a férfiasok (műszaki és szexuális érdeklődés, önálló vállalkozási hajlamok, határozottság).

De ez persze még mindig nem állitja feje tetejére a szokásos rendet, mert megvannak bennünk kellőképpen a saját nemünk jellemzői is / csak kicsit átformálják és mindkét fél számára több örömmel élhetőbbé teszik a mindennapokat.

 

Nem öljük egymást, max. alkalmasint érdekegyeztető tárgyalásokat folytatunk kellő vehemenciával:))) És legfőképpen : 16 éve szeretjük egymást.

Persze ebben az is benne van, hogy mindkettőnknek a második és alighanem utolsó nekifutása volt:))) 

 

 

Ha pedig azt kérdezed, kit utál legjobban a párom : a fórumozó pasasokat.

Szerintem csak féltékeny:)))