Na azért azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy hány ember járt a kommunizmusban felsőoktatási intézménybe, és hány ma. Mielőtt mindent a kaotikus napi politikára és a klerikális szellem eluralkodására fognánk, gondolkodjunk el rajta, vajon a többszázfős évfolyamok és az immáron minden fűszál alatt megtalálható egyetemek és főiskolák nem játszanak-e valamicske szerepet a színvonal romlásában.

A Darwin-kontra Isten kérdést megintcsak finoman szólva álságosnak érzem ráverni a mostani rendszerre. Mindig is voltak viták az egyházak és a tudósok között, és mindig is lesznek, ne mondd már, hogy a múlt rendszerben egy igazán hívő pap kevésbé hitt az Isten teremetette világban, mint ma. Csak a kommunizmus ugye nem nagyon szeretett és tudott mit kezdeni a vallásossággal (de azért, főleg Kádár, már erőteljesen próbálta egy idő után maga mellé állítani az egyházat, persze), de attól még az mindig is létezett, rendszertől teljesen függetlenül. Az biztos, hogy manapság több egyházi iskola van, de hát ennek ez a magyarázata. Aki oda járatja a gyerekét, az pedig nyilván maga is vallásos (bár találkoztam olyannal is, aki nem, csak úgy gondolja, hogy ott jobb a közösségi szellem).