Nem vagyunk egyformák.

Vannak tűrőképesebbek, hisz a nőket már sokszor gyermekkorukban is gyakorta bántalmazzák. Családokban jóval gyakoribban, mint a fiúkat / noha jóval kevesebb okot szolgáltatnak rá, ezt a gyerekközösségekben a pedagógusok láthatják.

 

Mivel a női szerepkörért még rendes megélhetést sem nyújt a társadalom, a nők rá vannak utalva a férfiszerepben kereshető pénzre vagy úgy, hogy maguk mennek dolgozni, ha tudnak, vagy úgy, hogy "eltartják" őket.

Ez mindenképpen korlátozza  lehetőségeiket, kiszolgáltatott helyzetbe sodorja őket  saját szerepkörük betöltésében.

 

Ezért gyakorlatilag pusztán az adott  férfi jóindulatára van bizva, hogyan viszonyul a feleségéhez. Ez ellen kellene  társadalmi szinten lépéseket tenni.

 

Mert ez nem azt jelenti, hogy nincsenek jóindulatú, rendes, sőt lovagias férfiak; csak épp nagyonis rájuk van bizva, hogy milyenek lehetnek.

Ha agresszivak, kötözködők, szadisták, azt is megtehetik, mert a másik fél kiszolgáltatott nekik.

 

A társadalom, amely a férfi munkáját pénzzel honorálja, a női szerepkört meg gyakorlatilag semmivel, megteremti a lehetőséget a nőkkel  családon belüli  tetszőleges bánásmódra. Alapot ad a férfinak, hogy ő legyen a ház ura, egyben elveszi a lehetőséget a nőtől, hogy kimásszon egy számára megalázó helyzetből.

Ezt lehetne megelőzni azzal, hogy a női szerepekért is társadalmi szintű és a férfiszerepekkel hasonló mértékű elismerés és juttatások járnának.

Csakis ez volna igazságos, szvsz.

 

De a férfiak többsége ezt csipőből elutasitja, mert nekik nem érdekük.

Látszólag.