"Nem érzik magukat alávetetnek"

 

Dehogynem. A szolgálat éltető elemük, semmit nem akarnak a maguk akaratából tenni, csak azt amire az Úr indítja őket. Inkább úgy fogalmaznék, ebben érzik jól magukat.

 

" Akkor az ő döntéseikért vajon ki a felelős?"

 

Gyülekezeti tag esetében a kérdés összetettebb. Mivel a szolgálat egy eleve meg nem követelt szolgálat vállalása, a szolgálat kritériumai nem Istentől, hanem gyülekezeti látásból fog fakadni. A felelősség nagyban azé, aki a szolgálat Istentől való elrendeltségét állítani fogja. A gyülekezeti tag is részben felelős, mert amellett, hogy Isten szolgálatát vállalta, tartozna megítélni hogy az adott szolgálat Istentől van-é.

A már alárendelt életet élő ember esetében a felelősség pontjai azon pillanatok lennének, amelyben felmerül az alárendeltsége igaz vagy hamis, helyes vagy téves volta.

 

"Ki tehet róla, hogy eszükbe nem jut gondolkodni"

 

Sokan. Először is tehet róla a körülmény, amiben élnek, hiszen pillanatnyi időt nem enged gondolkodásra. Aztán tehet ról a gyülekezet vezetése, aki meg is erősiti a megtértet ennek feleslegességében, ahelyett, hogy azt pont fordítva tenné szükségessé.

Egy félrevezetés sikerében nem az áldozat, hanem a hazug a felelős, mivel az áldozat nem rendelkezik a cáfolathoz szükséges bizonyítékok eszközeivel és érveivel.

Azt gondolom, hogy a gyülekezeti tag kevésbbé felelőse a döntéseinek, mivel annak nagy részét meggyőző erővel szószékről oltották belé.

A felelősség ott fog felmerülni, amikor bizonyítékok merülnek fel a jövőben a szószékről elhangzottak igaz vagy hamis volta felől, hogy majd akkor miként választ.

Van olyan, hogy az ember nem tudja mit cselekszik (csak hiszi). Bocsáss meg nekik.