Mivel azt senkiről sem tudjuk, hogy mennyi a maximális kapacitása, ergo csak azt értékelhetjük amit ténylegesen nyújtott!

 

Kérdés : 1. mi neked a tényleges nyújtás?

             2. mi neked az értékelése ?

 

1.Én azt hiszem, a mai világban pont azon kéne javitani, hogy a tényleges nyújtásnak csak a hagyományos férfiszerepben nyújtott dolgokat tekinti ÉS LÁTJA. Hogynemondjam, pl. uránbányászat. A gondoskodást, törődést, vesződséget, szeretetet, mindennapi halk robotot, aminek legtöbbjét  nők végzik a világon, na azt nem tekinti senki tényleges nyújtásnak. Holott miért is ne volna az ?

 

2. Az értékelés lehet erkölcsi és anyagi. Mivel arra sokan rájöttek már, hogy az erkölcsi elismerésből megélni nem lehet, az anyagilag elismert dolgok mögött több értéket is látunk.

És e kettő pedig visszahat egymásra : tényleges nyújtás az, amit ténylegesen értékelni lehet, és amit ténylegesen értékelnek, az a tényleges nyújtás.

 

(Exupéry gondolata jut erről eszembe, mikor arról mesélt : ha az emberekkel meg akarod sejtetni, hogy milyen szép házat láttál, ne azt meséld, hogy fehér fala volt és muskátlik az ablakában, mert azt senki sem fogja érteni. Ellenben ha azt mondod : láttam egy ötvenmillás házat, akkor felkiáltanak : milyen szép...)

 

Persze mindezen változtatni nagyon nehéz; már az is eredmény, ha egyre többen érzik és látják. Merthogy a legtöbben nem is érzik, meg nem is látják.