Amit olcsón láttál LG-t, az valószínűleg a 42PC1RV, 842x480-as felbontással. A HD ready plazmák 1032x768-as felbontást tudnak, ezért kevésbé raszteresek. Persze egyiket sem szabad olyan közelről nézni - az LCD-t sem -, hogy a képpontokat meg lehessen különböztetni.

PIP: kép a képben. Az igazi a 2 tuneres, ilyen van pl. az LG 42PC1RR-ben (plusz egy 80 GB-os HDD...), meg egyes Grundigokban. Ekkor szabadon válogathatsz a két ablakban. Több üzemmód is használatos, ebből a szempontból a PIP csak "összefoglaló" elnevezés. A klasszikus PIP az, amikor a nagy kép vmelyik sarkában van egy kisebb, amelyik rendszerint méretezhető is általában 3 méretre. A PAP az, amikor a képernyőt két egyenlő részre osztják, és a két kép egymás mellett van. A POP esetében baloldalon van a normál tv kép 4:3-as arányban, mellette egymás alatt három kis kép, ami elfér. ezekben a 2. tuner folyamatosan pásztáza és váltogatja az adókat. A PAT-nál - ez a Panasonicokban van - egyik kép a tv, másik a teletext.

Az 1 tuneres PIP is lehet többféle. Az a jobbik, ha minden külső bemenetről használja a gép, ebben az esetben az egyik kép a tv képe, a másik a videó, kamewra, DVD vagy bármi más képe (akár fényképezőgépé is). Ilyen pl. az LG 42PC1R. Aztán van olyan gép is, amelyiknél tényleg csak számítógép vagy HDMI bemenetről él a PIP, ezeket véleményem szerint jobb elkerülni, a másik 1 tuneres megoldás sokkal korrektebb.