Hát, ez pedig nagyrészt szerintem annak a következménye, amit más nézőpontból már feszegettetek itt: a rengeteg pedagógusé. Ha nem az elnőiesedés szemszögéből nézed, hanem onnan, hogy miért lehet ma Magyarországon elmenni úgy egy gyermekekkel foglalkozó szakmába (akár tanár, akár gyerekpszichológus, akár gyerekjogász, akár gyerekorvos, akár mondjuk állami gondozottak intézetében dolgozó nevelő), hogy semmiféle, de igazán semmiféle alkalmassági nincs a felvételinél, még csak meg sem kérdezik, hogy miért akarnak gyerekekkel foglalkozni, akkor máris megkapod a választ, hogy miért csapnivaló az oktatás, miért vannak szép számmal gyerekeket bántalmazó nevelők és tanárok, miért vannak rettenetes hozzáállások és begyöpösödött koncepciók ("  ") a nevelésről, miért nem igénylik a felvilágosító programokat stb. Nem az a baj, hogy kevés a ponthatár, egy kevésbé okos ember még lehet baromi jó tanár, ha motivált és szereti a gyerekeket (szembenaz alulmotivált, lusta unatkozóval, aki egy idő után azért fogja utálni a gyerekeket, mert utálja magát a munkáját). Természetes, hogy a szakemberek képzésére is több energiát kellene fordítani. Sajnos - bár sok ilyen program van - nem jönnek el, mert pénzbe kerül, amit vagy kfiizet a munkahely, vagy nem. vagy - szép számmal van ilyen is - egyszerűen nem érdekli őket.