A felvilágosításra van egy  - számomra gyomorforgató - történetem: Egyszer a chaten szó jött a pornószínészekről. Az egyik jelenlévő beszélgetőtárs - egy tanítóképzős főiskolás - utálkozva beszélt róluk, sőt kijelentette, hogy ki kellene irtani őket. Megpróbáltuk meggyőzni, hogy ez is egy szakma, és nem kötelező pornószínésznek menni. Szó szót követett és eljutottunk odáig, hogy világos lett, mennyire prűd a 20 éves hölgy. Megkérdeztem tőle, hogy mégis mit válaszol a kisgyereknek, ha megkérdezi őt, a nagy és okos tanítónénit, hogy hogyan születik a kistesó és hogy jut be az anyu pocakjába? Erre azt válaszolta: Azt tanultuk a főiskolán, hogy ha a gyerek olyan kérdést tesz fel, amire nem tudunk, vagy nem akarunk válaszolni, küldjük a könyvtárba...

 

Sok olyan kezdeményezés volt már, amely a felvilágosítással foglalkozott (pl. DADA). Az iskolák nem igényelték, pedig ingyen mentek a szakemberek.

Végigélveztem olyan "felvilágosító" órát, amelyet rendőrbácsi tartott, s arról szólt, milyen drogok vannak... Hát hurrá.

Nem is beszélve az olyan esetekről, amikor a tanár kínálja meg a diákot valamivel.

A tanárok sem tudják, mit kezdjenek a drogozó gyerekkel...

Tiniknél pedig nagyon nehéz felismerni a tüneteket, mivel nagyrészt egybevágnak a tizenéveskori változások tüneteivel.

 

Az oktatási reform alatt elsősorban a tanárok oktatásán kellene változtatni, hogy ne segghülyék okítsák a gyerekeket, s képesek legyenek megtanítani őket plö olvasni úgy 1-4. osztályban.

És felfedezzék, hogy pl. magyarból ne az legyen a lényeges megtanulnivaló, hogy Petőfi Ostfiasszonyfán töltötte az utolsó szabad nyarát...

És - már említettem - legyen képes osztályozni/értékelni akkor is, ha a gyereknek éppen nem az a véleménye az olvasottakról, amit órán megbeszéltek, vagy valamilyen megoldáshoz másképp jut el, mint ahogy az órán tanulták, vagy hogy egyáltalán képes gondolkodni egy kölök, sőt azt is meg kellene tanulniuk, hogy a gyekekeknek is van egyéniségük és baromira lázadnak, ha egy skatulyába akarják őket begyömöszölni. Sőt az sem ártana, ha megtanulnák, hogy a gyerek csak kicsi, de nem hülye - 10 éves kortól pedig már nem is kicsi... És a gyerekek mégjobban utálják a hegyibeszédeket, mint a felnőttek.

Közösségi tevékenység a suliban? Van. Mind unalmas.

 

A szexuális felvilágosító órákon minden kölök vihog és szégyelli magát - nem tudom, emlékszel-e saját tapasztalatodra?. Ezek a szervezett felvilágosítások nem valami hatékonyak. Sokkal jobb volna, ha a kölkök olyan helyeken - szakkörök, könytár, stb - tudnának olyan felnőttekkel ilyesmiről beszélgetni, akik ismerik a gyerekeket és nem röhögik ki őket, nem kezdenek el szörnyülködni és normálisan tudnak beszélgetni a tinikkel. (Természetesen anyukák ilyenkor meg szoktak sértődni, hogy miért nem nekik mondja el a gyerek, miért nem tőlük kérdez, de hát ilyen az élet. Én sem anyámmal beszélttem ilyesmiről, pedig nagyon jóban voltunk.)