Csak egy részre reagálnék:

"Szóval, a feministákkal a legjobban úgy lehetne kibaszarintani, ha megcsinálnák a követeléseiket, DE SZÓ SZERINT és igazságosan!"

Én azt hiszem, hogy sok szempontból ez is történt, ami nyilván nem feltétlenül jelent jót a nőkre nézve (ahogy te is célzol rá, hogy nekik (/nekünk, mert én is nő vagyok:) ) az volna a legrosszabb, ha a követelések megvalósulnának). Ha megnézed a mostani társadalmat, a klasszikus eltartott, htb feleségszerep gyakorlatilag megszűnt (vagy a felső tízezer kiváltsága lett), sőt, kifejezetten privilegizált helyzetben van az a nő is, aki megteheti, hogy a kisgyerekével évekig otthon maradjon, mert kevés férfi keres annyit, hogy el tudjon tartani egy családot egyedül. A GYES/GYED meg, mint tudjuk, lókakira sem elég. Ugyanakkor az is tény, hogy kicsi gyerekkel marha nehéz munkát találni, ráadásul baromi kevés a részmunkaidős állás (vicces módon a statisztikák szerint a meglévők nagy részét is férfiak töltik be :O)) ). Ugyanakkor a társadalmi előítéletek is nagyon működnek, legalábbis Mo-n, tehát egy nő általában még mindig nem vállalhatja fel kényelmesen, ha pl. nem akar gyereket, hanem karriert szeretne, mert akkor ő a szarszemét, aki miatt kihal a nemzet. (Persze, erre mondhatjuk, hogy nem kell mások véleménye szerint élni, és egyébként is lásd az apóka és a szamár meséjét, de azért azt is tudjuk, hogy a társadalmi nyomással szembe menni sokszor nem könnyű.) Szóval, a feminista mozgalmaknak olyan, mondhatni részeredményei vannak, amik úgy tűnik, csapdahelyzetet teremetettek, és magukkal sodortak egy csomó olyan nőt is, aki pl. egyáltalán nem ezt akarta (mint ahogy valszeg a feministák maguk sem). Tehát tulajdonképp szabad választásuk egyáltalán nincs pl. a családanyaság/otthonfenntartás és a munka között, mert a legtöbb nőnek kényszer a munkavállalás, miközben aki tényleg karriert akar, arra túl nagy nyomás nehezedik. Ezzel is csak az történt, mint minden más nagy politikai mozgalommal, hogy tűlnőtt magán. Mert az pl. baromi jó, hogy a nőknek is van szavazati joguk (ami nem is olyan rég még nem így volt), és az is, hogy szabadon járhatnak egyetemre (szintén a 20. század vívmánya), míg eközben - maradva a példádnál - nyilván egy nő sem szeretne uránbányász lenni.