Ti, feministák, valószínűleg nagyon félreértitek az esélyegyenlőség fogalmát. Ez a szó, hogy esélyegyenlőség, az esélyek egyenlőségét jelenti. Egyenlő esélyt a MEGMÉRKŐZÉSRE az állásért. Nem automatikus bekerülést, a piaci és szakmai verseny feletti átlépéssel! Az esélyegyenlőség nem azt jelenti, hogy 50% nőt akkor is berakunk a parlamentbe akkor is, ha lennének náluk alkalmasabb férfi jelöltek. Az esélyegyenlőség éppen azt jelenti, hogy nem azért kerül be valaki, mert nőből van, hanem mert megüti a színvonalat - akár nő, akár férfi.

Ennek semmiben sem mond ellent az az állításom, hogy egyes munkák jellemzően férfiaknak valók, ők teljesítenek ott jobban. Mondom, JELLEMZŐEN. Mert nő is lehet kitűnő feltaláló, építészmérnök, zeneszerző vagy politikus, de nagy többségében mégis valamiért mégis a férfiak ténykednek mégis ezekben a szakmákban. És nem azért, mert a nőket bárki is eltiltaná onnan. Hanem mert nem neki való az a szakma, csak kis számban lesznek ott jelen. De ez nem baj, más szakmákban pedig nők vannak többen, és ez jól is van így.

Az építészkarra például több lányt vesznek fel, mint fiút. A legtöbbje nem is felvételizik, okos volt töriből-magyarból, a hozott pontszámmal könnyen bejut. Ez már több is, mint esélyegyenlőség, hiszen több lánynak adnak esélyt az építész szakmára. De aztán jön az ábrázoló geometria, amit nem lehet bemagolni, hanem érteni kell és látni a térben. Aztán jönnek a tervezési tárgyak, amihez kreatív gondolatok kellenek, ötletek, merészség, kísérletező kedv, néha egy kis lázadó szellem is. A végzett építészek között már több a férfi. A sikeres, közismert építészek között pedig már túlnyomó többségük az.

Most akkor fogadjuk el ezt a helyzetet, vagy írjuk elő, hogy az építészek fele nő legyen, az óvónők fele pedig férfi? Tényleg az lenne jó a társadalomnak?!?