"Ezek után már tényleg ostoba libának, lelkisérült vakegérnek, besavanyodott fapinának, elmaradott gyöpösagyúnak, búvalbaszott ájtatos szűzmáriának tartalak."

 

Ezt írtad Te ma délelőtt egy olvtársnak, egy abszolút korrekt és konszolidált hsz-re; aztán még utána hozzáfűztél némi hülyepicsázást.

Ezt a szókincset is netán a könyvtárban szedted magadra ?

 

Aztán ezt nekem :

 

"ha szereted az összes volt, jelen és leendő férjedet, s a fiaidat, hogy beszélhetsz így, ilyen utálkozva, becsmérlőn és ordítva vádaskodva a férdiakról általánosságban?!"

 

Nocsak, hol láttál Te ilyet tőlem? (A fölső sorok valóban ez a kategória, csak azok tőled származtak...)

 

Nos, igen, szeretem őket, és ők is engem. A gyerekeket nem összeszedtem innen-onnan,  mint kedvesen megjegyezted, hanem felneveltem a saját hármat meg a második (és engedelmeddel egyben utolsó) férjem három gyermekét. Már bocsánat érte, ezzel nem szégyenitettelek meg sem téged, sem barátnőidet a csak 3 gyerekes mivoltukban. Te viszont a megjegyzéseiddel többrendben megszégyenitettél a saját családi összeállitásom terén.

 

És bizonyára állati nagy bűn volt megjegyeznem épp itt, hogy mire mindezzel végez az ember, elmúlik 45 éves, és semmit nem ér a munkaerőpiacon.

És hiába dolgozott éppúgy, mint más, ha nem azt csinálta, amit ez a társadalom értékel, akkor nem érdemel még egy tisztes nyugdíjat sem.

Ez társadalompolitikai tény, és nem a férfiak szidalmazása.

És amelyik nő ezt észreveszi, az nem hálát vár és nem önző a saját anyaságában, hanem nagyobb igazságot keres a fél ország számára.

 

Többek között neked is. Csak Te ezt nem látod. Ennyi :)))