'visszatérnék egy tegnapelőtt felvetett problémámra, amire érdemi választ itt senki nem adott / még halvány megemlités szintjén sem.'

Ugyan már, arra a problémára sem adott senki érdemi választ, hogy hogyan javadalmazzák azokat a kisgyermekes anyukákat, akik többet vannak távol az állásuktól, mint munkában, mert a gyerek éppen beteg vagy valami gebasz van a családban, és minden az ő fejére zúdul - nézd most egy kicsit munkaadói szempontból. Tudom, könnyen pofázok úgy, hogy niuncs gyerekem, meg nem érthetem, azt tudom viszont, hogy ha nem végzem el a munkámat, akkor nagy sz@rban van az ember lánya, különösen, ha saját bőrr emegy érezhetően a dolog.

És nem vagyok vérszingli, nem vagyok munkamániás (na jó, kicsit, ha elkap a gépszíj) és nem vagyok gyerekgyűlölő sem (csak még nincsen, mert még mindig nem érzem azt, hogy főállásban 7/24-ben tudnám teljesíteni azt, ami ezzel jár, ha tisztességgel csinálod).

' ismerem azt a nőtipust, akik a férfiaknak alászövegelve kivánnak maguknak átmeneti és kétes elismerést kivivni. Ez is a több-évezredes p.. következménye csupáncsak. Alkalmazkodni, sunyitani, alányalni, letérdelve szembespermáztatni'

Itt durván túllőttél a célon. Másik nő másfajta indíttatásból, másfajta családi háttérből, másfajta életszemlélettel másképpen látja a világot, másfajta felfogás is létezik, és nem szükségszerű a köcsög rohadék pasikat okolni mindenért, mert már elnézést, de arányaiban jóval több értelmes hapsival találkoztam életemben, mint ugyanolyan íkújú nővel. És engedtessék meg, hogy ha bár farkuk van, de jól csinálnak valamit, akkor azzal egyetértsek vagy bármelyik nőtársam bólogasson rá. Nem gender-függő, de tendenciózus, hogy a pasik logikusabb lények, de ennek ellenére nem kéne összemosni a nekik benyaló kis kurvákat a férfiaggyal gondolkodó nőkkel.