Nyet, nyet, nyet

Népszabadság • Aczél Endre • 2007. július 19.

Eljött az összegzés ideje. Van ugyebár immár tíz darab népszavazási kérdésünk, ebből három (vizitdíj, ápolási díj, tandíj) június vége óta sziklaszilárdan áll, a friss hét még megtámadható az alkotmánybíróságon, ám van esély arra, hogy mind a tíz - valamikor - felkerüljön egy szavazólapra.

A tíz közül hét “Fidesz-barát”, egyszóval a Gyurcsány-kormány politikájával szemben a legnagyobb ellenzéki pártnak azt a ferencjózsefi-gromikói vonalát képviseli, hogy minden úgy jó, ahogy van, és minden változtatási és reformszándékra (intézkedésre) nyet-et kell mondani. Van aztán három olyan kérdés is, ahol az igenlő (egyetértő) válasz a kormány szándékait támasztaná alá.

A mai magyar politikai viszonyok között azonban a kérdések tartalma teljesen érdektelen. Csak az számít, hogy ki tette fel a kérdést. A Fidesz-tábor, ha eljő a pillanat, engedelmesen igent mond majd a Vezér valamennyi ötletére, s aligha bajlódik azzal, hogy “érdemén” vizsgálja, miről is kérdezik. Semmivel nem pótolható élmény, hogy Gyurcsányékon lehet egyet ütni, ráadásul nagyon alkotmányosan, nagyon civilizáltan, hiszen nem baseball ütő, hanem szavazólap van a kezekben. A minden konstruktivitást nélkülöző nyet-ekben ugyan egy torz politikai kultúra gyökerezik, de hát így, ebben élünk darab ideje.

De tudják mit? Hasonló magatartásmintát feltételezek a túloldalról. Orbánon ütni se kisebb kéj.Feltételezek továbbá pár százezer olyan állampolgárt, aki nem fogja tudni, melyik oldalról jött a kérdés, tehát egyszerűen elvész a faggatás dzsungelében; vizionálok továbbá ugyanennyi játékos kedvű magyart is, aki puszta viccelődésből a Fidesz/KDNP illetve Kálmán László egymást kioltó kérdései (kórháztulajdonlás, gyógyszerárusítás, termőföld) közül valamennyit le fogja egyetértőleg ikszelni.

Amúgy egyébként a Fidesz leckéket vehetne kérdezésből. Mert mi van akkor, ha a nép, mondjuk, nem ért egyet azzal, hogy “gyógyszereket” (vény nélkül vagy azzal) csak gyógyszertárakban lehessen árusítani. Nos akkor a nép azzal ért egyet, hogy Lacika nyugodtan vehessen morfiumot a legközelebbi szupermarketben. Nemdebár? Ugyancsak rossz kérdés a kórházak tulajdonlását - csak azt - feszegetni, amikor már ma is léteznek olyan, állami (önkormányzati) “tulajdonban” levő kórházak, amelyeket teljesen magánalapon üzemeltetnek, azaz bérbe vesznek.

Mondom azonban, mindez nem számít. A lényeg az, hogy a nép leszavazhassa a Gyurcsány-kormány mindama intézkedésit, amelyekre az a választásokon nem kapott felhatalmazást, úgymond. Érdekes, hogy mennyire fontos most a Fidesznek a direkt népfölség és a “mire kapott felhatalmazást?” kérdésének népszavazás elé terelése. Érdekes azért, mert például 1998-ban Orbán óvakodott azzal kampányolni, hogy nem fogja végrehajtani Hornék nyugdíjtörvényét, s hatalomra jutván esze ágában sem volt megkérdezni a népet - vagy legalább a nyugdíjas felét - akar-e kevesebb pénzt? Arról sincs emlékem, hogy a népet vagy akár a szakmát megkérdezte volna, hol és milyen terv alapján épüljön föl az új Nemzeti Színház. A sor folytatható, akár a végtelenségig.

Most azért fogunk tömegnyi dologról népszavazni, mert az önmagát ismételten miniszterelnök-jelöltté nyilvánító Orbán különös politikai világában revánsot lehet venni két választási vereségért. Felhozzák nekem az EP-választást, a kettős állampolgárságról tartott (eredménytelen!) népszavazást és az önkormányzati választásokat. Holott ilyen reváns lehetetlen, bármilyen sztaniolba csomagoljanak bármilyen eredményt. A közvélemény-kutatások is irrelevánsak. Ebben-abban meg lehet ugyan kötni Gyurcsány kezét, de higgye el nekem a tisztelt ellenzék: a kormány is van annyira kreatív, mint ő. Majd talál kerülőutakat -- ha pénzről van szó, akkor “ha a fene fenét eszik” alapon is.