A nővezetőkről mindíg egy tündéri eset jut az eszembe.  Vagy harminc éve egy

 

            akkor nyolc éves 1500 - ös Ladát hajtottam.  Mommóvárra mentem szervizelni,

 

            amikor egy ottani hölgy - nem adva meg az elsőbbséget, de én defenzíve kivédtem -

 

            a jobb első lökhárítómnak koccant, aligéppen.

 

            Namármost, nem tudom, milyen apropóból, annak a rohadt vastag sínnek a sarkát

 

            kizabálta a rozsda, volt rajta egy tenyérnyi luk, afenét se zavarta.

 

            Kiszálltam, megnéztem, mutattam, teccik látni !!!  Fogta a fejét, teljesen kész volt,

 

            aszongya - Jaj, jaj, mit csináltam, jajjajaj.

 

            Nagykegyesen megbocsátottam neki, útjára engedtem, hálát rebegett...

 

            ...és akkor még nem is voltam lovag.