Nem feltétlenül csak erkölcsi, és pláne nem feltétlenül csak "valláserkölcsi" alapelvekre gondoltam. (Egyébként én tuti, hogy az iszlámot választanám a kettő közül, mivel a céltalan kegyetlenséget sokkal kevésbé fogadja el, és sok mindenben toleránsabb, de ez OFF).

Nekem elég lenne, ha mindenki betartaná azt a régi liberális alapelvet,  amit röviden úgy lehet megfogalmazni, hogy "szabadságod addig terjed, amíg másnak nem ártasz". De ez - mivel a világ "összement", és mindenki mindenkivel kapcsolatban áll kis túlzással -, önmagában már kevés, és betarthatatlan, ezért "modernizálni" kell. Mondjuk úgy, hogy "ha már muszáj ártanod, csak akkor tedd, ha ebből neked nagyobb hasznod származik, mint a másiknak kára - és ne feledkezz meg arról, hogy őt kompenzálnod kell". Van még néhány ilyen, ezek nevezhetők "erkölcsi törvényeknek" is, de sokkal fontosabb, hogy a haszonelvű érdek is ezeket diktálja. Ettől függetlenül a kényszerre valamilyen szinten mindig szükség lesz. Demokráciában is. Valamilyen minimumban mindig ki kell egyezni, és a többségnek azt be is kell tartania. OFF Ezért trágya a mai magyar adó- és társadalombiztosítási rendszer is pl. ON