Nemigazán értek egyet.

 

Nem rekedhetünk meg a saját gyerekkorunkban, amikor diavetítőn néztük a mesefilmeket, és fekete-fehér tévén a Deltát.

Mi nem értjük a klipeket, a gyerekeink a képek sokaságát képesek feldolgozni.

 

A lányom ötödikes korában kezdett el igazán sokat olvasni. Volt egy siket barátnője, aki falta a könyveket.

A fiaim nemrég kezdtek el olvasni. Mindkettő úgy 13-14 éves korában.

A kisebbik nagyon jó haikukat ír. A nagyobbik a pénzügyek iránt érdeklődik, szakkönyveket és oktató könyveket olvas. Mellesleg 16 éves létére önként vállalt munkát végez az anyagi jövője megteremtése érdekében.

Ilyen idős korunkban mi még gyerekek voltunk...

 

A tévében vannak nagyon jó filmek is - irodalmi művek feldolgozása, tudományos-ismertető, stb. A mi dolgunk, hogy arra terelgessük a kölköket. Ha tiltjuk, annál inkább kíváncsi, mitől tiltjuk.

Lehetőség van DVD-t nézni: nem kicsit irányítható, mit nézzünk.

 

És azért ne csináljunk úgy, mintha a mi gyerekkorunkban minden gyerek egyformán szeretett volna olvasni... ha nem volt tévé, lógott a parkban.

Szüléink operett-előadásokra hurcoltak... mennyivel jobb volt az, mint a mostani nyál?

 

Ha pedig felolvastad neki, az a te "bűnöd".

 

Legkisebbem zseniális magyartanárnője a 22-es csapdáját adta kötelezőnek hetedik utáni nyárra. És olvasónaplót is kellett volna írni belőle. Ez utóbbit megtiltottam a gyereknek. Épp most, 2 évvel később mondta, hogy most már elolvasná rendesen, most már talán értené is.