Világszép Izolda elgondolkodva kavargatta a pörköltet egy szép nyári délutánon....

-Vajon elég szaftos?-gondolta bájos homlokráncolás kíséretében. Aztán nagyot sóhajtott és meglocsolta  a muskátlikat. Törökmintás otthonkája diszkréten, bár ingerlően feszült idomaira.

Könnyű remegés futott át testén, mikor a szirmok megsimogatták a kezét.

-Ahh....ez milyen fincsi!-gondolta, s megint homlokot ráncolt.

Ebben a pillanatban belépett az ajtón ( és az ablakon) a Tizenkettes számú Tűzoltódandár Gyorsreagálásó Kihelyezett Alosztálya-  csőretöltött slaggal, tokkal-vonóval, szirénázva.

-Itt lehet pörköltöt enni?-kérdezték,  és leültek. MInd a harmincan.

Világszép Izolda hosszasan turkált az igekötők közöt, majd rebegve válaszolt:

-Meg hát! És le is!

*függöny le*