Nagybátyám még a háború előtt Abaujban volt bíró. Ő sokat emlegette az ottani csirkeételeket, mint a legfinomabbakat, amit evett élete során:

A csirkék nagy területen futkoshattak, s a zömében búza - kukorica étrendjüket kapirgálással megszerzett "inyencségekkel" (giliszta, kukac, hernyó és ilyenek) egészíthették ki.

Ott a soros áldozatot végzetük előtt 2-3 nappal szűk helyre zárták, s a mozgáshiány hatására enyhe zsírosodás kezdődött izomzatukban. Ettől zaftosabb lett a pipihús, de nem zsíros. A levágás előtt néhány percre kiengedték és futásra kényszerítették őket. Ezáltal megemelkedett a vércukor szintjük és ízletesebb lett a húsuk. (többek szerint a macska is ezért játszik az egérrel)))

Sajnos, a szükséges feltételek hiánya miatt általam nem kipróbált módszer, de lehet benne valami.