Nem szeretném;

igazán azt szeretném, ha egyik nem körében sem lennének az emberi méltóságot semmibe vevő, partnervásároló-rabszolgatartó igényű egyedek.

Ha a nők igazi értékei kerülnének megbecsülésre - és nem a műmellekkel, szájakkal és egyéb alkatrészekkel lehetne sikereket elérni - a társadalomban pedig állandó megvetést.

Vitathatatlan gazdasági tény, hogy a kereslet határozza meg a kinálatot. Tehát a bulaszájú nő a következmény; az ok a piszkosfantáziájú és vastagpénztárcájú férfi...

 

Meg kell viszont jegyeznem, hogy azok a férfiak, akik az ilyen nőket preferálják, korántsem a fene nagy intelligenciájukkal és a munkabirásukkal  szerezték a merdzsóikat meg a milláikat; hanem  bűnöznek, kapcsolatrendszert épitenek, maffiahálózatot - de minimum hogy korrupcióhegyeket görgetnek minden szférában.

 

A nőknek viszont, akik ezekkel a lehetőségekkel kevésbé élnének, - és persze ha akarnák, sem hagyják nekik - marad a nyomor vagy a prostitució - és a mindezzel együttjáró össztársadalmi megvetés.

 

Mert ezt észreveszi és súlyosan meg is itéli a társadalom - ám a férfiak berendezkedését, amely mindezt generálja, nem illik bolygatni. Mint ahogy a férfiak erkölcseire sem találtak ki jelzőt, a nőkétől viszont hemzsegnek a szótárak. Érdekes különbség ahhoz képest, hogy közismerten a férfiak erkölcsei állnak jóval lazább lábakon.

A gyengébbet és kiszolgáltatottabbat mindig könnyebb és kockázatmentesebb rugdosni és bűnbakká tenni.