Egyáltalán nem biztos, de hátha (a név eleje hasonló):

Madeleine angevine: A franciaországi Viberték magonca. 1857-ben állították elő. Először Moreau Róbert ismertette 1874-ben.

A múlt században a legkorábbi csemegeszőlőnek tartották. Elszórtan és kisebb telepítésekben nálunk is sok helyen megtalálható.

Tőkéje középerős. Vesszői középvastagok, középhosszú ízközűek, barnásszürke színűek, sűrűn feketén pontozottak. Rügyei középnagyok, hegyesedők, elállók, csupaszok. Vitorlája gyapjas, bronzoszöld, halványpiros árnyalatú. Levele középnagy, kerekded, ötkaréjos. A felső oldalöblei mélyek, alapi részükön szélesek és egyenesek, záródók vagy zártak. Az alsók sekélyebbek, keskenyebbek, záródók vagy nyíltak. Vállöble nyílt vagy záródó. Fogai középnagyok, egyenlőtlenek, hegyesek. Levelének színe világoszöld. Felülete kissé hólyagos. Fonáka pókhálósan gyapjas. Levélszövete finom, vékony. Levéllemeze kiterített. Erei és levélnyele pirosak. Hajtása pirosas. Virága nővirág, ezért rosszul termékenyül. ... Fürtje mindig madárkás és annyira hiányos, hogy gyakran nem is értékesíthető. Bogyói középnagyok, egyenlőtlenek, oválisak (17×15 mm), vékonyhéjúak, elég lédúsak, sárgásfehér színűek, kellemes ízűek.

Közepesen termő másodrendű csemege- és borszőlő. Augusztus második felében érik, tehát ma is egyike a legkorábban érő csemegeszőlőknek. Mint igen korai termésű fajtát a darazsak szintén nagyon kedvelik, s kisebb területen a termés nagy részét elhordják.

Tápdús, gazdag talajt kíván. A peronoszpórára érzékeny, bogyói könnyen rothadnak. Hosszúcsapos metszéssel kielégítően terem. ... Madárkássága miatt fürtjei nem tetszetősek.

Eddig az idézet, a könyv tárgyal még egy Madeleine royal nevű fajtát, de az még több ponton eltér a leírásodtól, mint ez. Tudom, hogy azt írtad, hogy a tiéd nem érzékeny a peronoszpórára, ez meg igen, de azért a neve miatt leírtam. Sose lehet tudni... :-)

A könyv: Szőlőfajtáink (Csepregi - Zilai), Mezőgazdasági Kiadó, 1960.