az egész problémakör múltszázadi sztem
Az egész válság azzal kezdődött, hogy felborultak a szerepek: a bebetonozott rendszerben a férfiak egy része megfeledkezett a kötelességeiről miközben a jogait gyakorolta. Ezért ellehetetlenültek nők, akik felemelték a hangjukat. Lettek hát feministák. Érdekeket sértett a dolog, hát megszületett a feministákat lesajnáló gúnyolódás is, frappáns jelzők és címkék, amik a vélt okokat is tartalmazzák mint pl a laposmellű szüfrazsett, randa házisárkány, b@szatlan k*va... és így tovább.
Mára a szabadság nálunk nagyjából megvan, és hála a gazdasági helyzetnek el is várják tőlünk, hogy dolgozzunk. De a fejekben egyre nagyobb a káosz, és az egyenlőségnek is minden ersztéke recseg-ropog. Manapság mindkét nem olyat vár el a másiktól amit, vagy annal megfelelőjét ő maga már nem hajlandó felvállalni.
Nem illenek az életünkbe a múlt századi szerepek, de ettől még nem lettünk egyformák.
Igen, egyenrangúnak tartom magam a férfiakkal. Elvárom, hogy ugyanannyi jogom legyen. De nem akarok ugyanolyan életet és nem akarom, hogy azt csinálják a férfiak is mint a nők. És nem akarok részt a "hatalom"-ból. Játszanak vele a pasik, úgysem tudnám kiélvezni a dísszemléket, mert a köztéri szobromat.
És ütöget a guta a tűsarkos bagázstól, mert addig görbítik a tükröt, amíg felismerhetetlen nem lesz amit mutat, így aztán nem is néz már bele senki, csak rálegyint. És a végén csodálkoznak, hogy nem veszik őket komolyan.