Sajnos, kevés időm jut a fórumozásra, így inkább csak összefoglaló választ adok, ami talán magyarázatot ad arra is, hogy miért nem érzek fontosnak néhány felvetett témát, kapott szókritikát. (Mantrázom ugyan a gondolataimat, de ez nem csak az én módszerem. A példasorolás, a politika egésze, minden társadalmi vita is mantrázás. Én is terelni akarok. Amíg írtam, hihetetlen irányokba szóródtak a gondolatok.)

1. Veszélyesnek tartom azt, amit ma az emberiség művel magával és világával

2. Ez a veszélyhelyzet a férfiközpontú gondolkodás uralma idején alakult ki.

3. A női gondolkodás csak jelentéktelen mértékben érvényesül a hatalomban.

4. Aki férfiből van, sosem fog nőül gondolkodni, kreatívabb sem lesz.

5. Mindebből nekem az következik, hogy a női gondolkodás az a tartalék, amit az emberiség bevethet fennmaradása érdekében. Olyan, amilyen. A bevetés eszköze a még több pozitív diszkrimináció.

Az inga-effektus ebben a társadalmi folyamatban is jelentkezni fog.

 

Az emberiség összekeveredése és a női gondolkodás hatalomba kerülése elkerülhetetlen. Az elkerülhetetlent pedig kezelni kell, nem tagadni – még akkor is, ha a nők egy része a  változástól, a felelősségtől való félelmét a feminizmus utálatával kompenzálja.

A fentiek miatt igyekszem elkerülni a nemek gyarlóságain való vitát (sajnálom, hogy nem mindig sikerül).

Jól cáfolható minden tételem, a verifikálás tehát sikeres lesz:-) A jelzőből álló „érvek” persze nem számítanak.

Szóval pápább vagyok a topiknyitónál is. Mondhatja az ügyeletes Élesfélszem: Ő az én másodnickem, nem én az övé. (Bocs, forintocska!)