Régebben sokat voltam - felnőttként - tizenévesek között. A lányok eszeveszettül "csinosítgatták" magukat, arról kérdezgettek, hogy szerintem tetszik-e a fiúknak az alakjuk, elég nagy-e a mellük, elég kicsi-e a fenekük, elég lapos-e a hasuk?

Mondtam nekik, hogy nem tudom, tán kérdezzük meg a fiúkat. Ettől teljesen kétségbeestek, s továbbra is egymás véleményére hagyatkoztak.

Én viszont megkérdeztem a fiúkat. A végeredmény engem is meglepett.

Egyetlen egy fiú sem volt, aki modell-alkatú barátnőre vágyott volna. Volt olyan, aki a formás lábakat, szép csípőt kedvelte, a mellek, az arc, a vállak csöppet sem érdekelték. Volt olyan, akinek a szép mellek kerek vállak, szép ívű nyak volt a fontos, a lábakat, csípőt nem is figyelte. Volt olyan, aki kifejezetten irtózott a laposhasú (neán kockás izmú) lányoktól. És sorolhatnám még tovább... tehát a lányok leginkábbis egymásnak akarnak tetszeni, nem a pasiknak - ezt abból gondolom, hogy valami vélt szépségideált követnek.

Úgy gondolom, nemcsak a külső tulajdonságokra vonatkozik mindez.

 

A régi nő-képet a társadalom alakította ki. Szerintem manapság ez már jócskán megfakult. Sok férfi kiütéseket kap olyan nőtől, aki állandóan gondoskodni akar róla. Ettől persze a gondoskodó típusú nő vérigsértődik - "rád áldoztam a fiatalságomat" - és számára gonosszá válik a férfi.

De vannak olyan nő is, akik meg akarnak felelni a társadalmi elvárásoknak, s robotolnak, bár nincs túl sok kedvük hozzá. Ezeknél a nőknél egy idő után betellik a pohár, s fellázadnak.

De sok olyan nő is van, aki simán kiosztja a feladatokat, s ha azokat nem teljesítik az alanyok, dorgálás van.

És vannak olyan nők is, akik elvégzik azokat a feladatokat, amelyekről úgy vélik, az ő dolguk, bár nem kedvelik, s ezt közlik is a környezetükkel.

 

Gondoskodó típusú férfi elég kevés van. Én ismerek ilyeneket, de menekülök tőlük, mert a hideg futkos tőlük a hátamon.

 

Uriellának: Időnként rám szoktak szólni dedjeim is, meg párom is, hogy ne kettüljek, mert nem áll jól nekem és akkor be is görcsölök... :o))))