próbálok felnézni de csak nagyon-nagyon ritkán van rá mód. Biztos el lehet mondani hogy kiábrándult vagyok, azok alapján amit írok, és ez részben igaz is, de erről asszem téééllleg nem én tehetek igazán, szimplán tapasztalat

egyébként lehet hogy én is olyan lennék, és még sokan mások ha olyan társadalomban nőttem volan fel ahol az a hagyomány hogy gálánsan alámtmolnak mindent automatikusan ha bizonyos nemű vagyok... széket, fotelt, autót, házat. De nem akarom hogy irigykedésnek tűnjön, mert nem vok nincselenke, és könnyebség se idegesít, mert nem jutottam még odáig hogy belerokkanás szintjén kellene erőlködnöm számomra fontos dolgokért. Az viszont hogy vlkiknek ilyen helyzetben folyamatosan sír a szája és még követelődzik, na az gyomorforgató.