arra az életmódra? hajjaj, de még mennyire. mekkora könnyebbség úgy élni hogy ha nem jönnek össze dolgok nem kell halálraküzdeni magam, csak feleségül megyek vlkihez. Mert bizony nők jó nagy része ezt teszi, látom a környezetemben. Vagy elmehetnék irodadísznek kellemes fizetésért, és ezért szinte semmit nem kéne csinálnom egész nap. Mikor belegondolok hogy ez és sok más radikálisan pozitív vonás és pozitív diszkrimináció ami körülveszi a nőket, mekkora stresszt vesz le vlki válláról, csak azért mert nőnemű, különösen pofátlannak tartom a siránkozást.

viszont az igaz hogy én szeretek tevékeny lenni olyasmiben ami érdekel, megmozgat. Zsenge ifjabb koromban azt hittem az ilyesmi, mint pl. egy kreatív hobbi jó alkalom arra hogy nőkkel imigyen közös alapot találva lelkileg legalábbis részben egyívású egyedekkel jöjjek össze (szemben sok más módozattal, nagyritkán sikerült is). Aztán néhány év tapasztalat után kénytelen voltam rájönni hogy a nők többségét nem érdekli SEMMI, túl pár karnális igényen. Hobbi? Zenehallgatás. Belkapcsolja a rádiót, az a hobbija. Konkrétan beírják önjellemzéskor. : D Minek akkor ez a követelődzés? Kinek a nevében megy?