Köszi a válaszokat, és a biztatást. Ettől függetlenül szorongva várom a következő csapatot (egy már levonult).
Nálunk a ház körül nincs 5-6 méter hely dolgozni, ott burjánzó növények vannak,egyszerűen gyönyörűek, a vak is látja, csak a munkások nem. Hátul az udvarban viszont van kb 50 négyzetméter randán betonozott terület, ott lehet építőanyatot lerakni, meg a maszatot is. Nem nagyon tetszett nekik, merthogy messze van.
Persze hogy nem szívességből dolgoznak, szemrebbenés nélkül kérnek szerintem elég vérlázító összegeket, s némely csapat azt hiszi (eddig nálunk mindegyik), hogy cserébe elég, ha elvégzi a munkáját, ja hogy közben mindent tönkretesz, hát kérem, ez vele jár!
Komolyan, már én szégyelltem, hogy minden szir-szarért szólni kellett nekik, ne dobálják el a csikket, ne támasszák a létrát a hamisciprusnak, ne öntsék a cementes vizet a hortenziára, stb. Ráadásul babát várok, és így nem szeretek feleslegesen más helyett dolgozni. Meg is kaptam, mondták a férjemnek, hogy hú de rossz természete van a szépasszonynak!
Most várom a másik kőműves csapatot, utána pedig az ácsokat. Na mindegy, majd valahogy túléljük.
Hozzáteszem, eddig megérte a sárkánykodás, mert nem halt meg semmi!