Érdekes, én meg pont azt érzem ki belőle, ami a legnagyobb gondom pont a tipikus mai jogvédők magatartásával: álságosnak, hiteltelennek érzem őket. Valahogy mindig mások önjelölt képviseletében beszélnek, olyan pozícióból, ahol ők éppen az ellenkezőjét élik meg annak, ami ellen harcra buzdítanak. Általánosságok. Az életet meg pont a személyes tapasztaltok alapján érdemes élni, nem? Nemhogy azt mondani, hogy nehogymá azzal gyere, hogy de hát téged nem is vernek, és te boldog vagy, az kit érdekel.

De nézzük, mit válaszolt vissza a nekem kedves Hölgy:

"Kedves [Nick]!
Hát, pont az ellenkezője igaz - soha életemben nem voltam szerencsés.Mindenért, mindíg nagyon sokat tanultam, dolgoztam, több műszakban is - ezt egyesek gürcölésnek nevezik, hát legyen, akkor gürcöltem - s közben mély és fájdalmas tragédiákat kellett átélnem. Húsz éve krónikus beteg vagyok, komoly erőfeszítésekkel tudom elérni,évente több hét kórházi kezeléssel, hogy tünetmentesen olyan minőségű életet élhetek, mint az egészséges emberek.Nem a saját személyes élményeim alapján "mondom" meg, milyen a nők helyzete Mo-on. Három évtized felnőttlét, sokféle munkatapasztalat, vezetői gyakorlat során alakult ki a véleményem.
Szóval valószínűleg túl sok rosszat kellett ahhoz átélnem, hogy igazán értékelni tudjam - igen, esténként nálunk is mindíg én rakom rendbe a konyhát, boldogan,mert van kiért és van miért.
Szolidáris vagyok persze minden nővel, aki szenved, de szolidáris vagyok azokkal a férfiakkal is, akik megélhetési anyák áldozataiként hétvégi apaként morzsákat kaphatnak gyerekeik életéből, akik a családon belüli verbális anyai erőszak áldozatai, akik a magyar bírósági gyakorlat "inkább egy rossz anya, mint egy jó apa" elvű gyerekelhelyezési ítélkezési gyakorlat áldozatai, akik munkanélküliek, mert egy női főnök kirúgta őket. És az anorexiás kislányok anyukái vajon hol vannak? Mamagésa Soma anorexiás példát mutat? Vagy Liptai Klaudia? Mindketten sajátos életstílusban, de boldog anyaként jelennek meg. Vagy a fiatal irónők, költők, szinésznők vajon mind rossz példát mutatnak?
Hát ezekért mondom én, hogy túl van lihegve ez az egész forradalmira hajazó tizenkét pont.
De elnézést, ha valakit megbántottam, nekem belülről jövő igény a másokról való, (el)számolatlan gondoskodás."

Szerintem ez Nőhöz és Emberhez méltó, békés, boldog válasz, míg a másikon mit éreztünk? Te keseredettséget - de a feministák ezerrel, kiskáté szinten is tiltakoznak az ellen, hogy frusztráltnak, megkeseredettnek tartsuk őket, az szerintük csak macsóármány, ők boldogok. Én hiteltelenséget - és valahogy mintha a megkeseredett radikálfeministák kivételével mindenki más is annak érezné...