Ironizáltam természetesen. Semmilyen szinten nem gondolom holmi öncélnak ezt az esszét (ha ilyen szándékkal írták volna, csak akkor lehetne "agyjátéknak" felfogni, de ez méltatlan a filozófiához, fecsegés volna, márpedig ezt Csejteiről - így ismeretlenül is - nem feltételezem), másrészt - ha figyelmesen elolvastad az egész írást - egyértelműen ki kell derülnie annak, hogy szó sincs semmiféle gyakorlati életfelfogási módszernek a "tálalásáról". Kétlem, hogy a citált írásnak - így inkluzíve az alábbi szövegrészletnek - bármiféle "praktikussági aspektusnak" kellene megfelelnie.

De attól tartok, nem olvastad el, és így félre is érted az egészet.