Figyelj. Roppant mereven képzeled el a világot. Azt hiszed olyan, mint egy lejtő, amelyen a folyamatok úgy vannak elindítva, mint a lejtő tetejéről a vízfolyás, és teljesen figyelmen kívül hagyod mindazokat z élő lényeket, amelyek önállóan, saját magukból kiindulva, előre kiszámíthatatlan módon avatkoznak bele a világ folyamataiba. Igen mindent ki lehetne számítani akkor, ha nem volna élet, hanem minden merev szabályok érvényességével bonyolódna le. Akkor az elejéből meghatározhatnád a véget, csak a megfelelő szabályok ismeretével kell rendelkezned.

A világ azonban nem egy holt és merev rendszer, születnek benne és meghalnak, ráadásul mindegyik élőlény a maga kedve szerint akarja alakítani az életét. Még az amőba is.

Ilyen valóság mellett nem gondolkodhatsz úgy, mintha a folyamatok, amelyeket elindítasz, azzal a véggel fejeződnének be, amelyet a rá vonatkozó fizikai, kémiai egyéb matematikai szabályok meghatároznak.

A valóságban minden változik, és egy élőlény soha nem viselkedik ugyanúgy ugyanolyan körülmények között, mint egy mechanikus szerkezet, amelynek FELADATA, hogy ugyanolyan körülmények között ugyanúgy viselkedjen.