"ha Isten előre látta ... akkor elöre meg van határozva"

 

Csakhogy a "meghatározás" Dávid szüleitől és nem Isten eleve elrendelésétől függött.

E szerint Dávid szüleinek megvolt a szabad akaratuk, és cselekedeteik következménye jól látható volt előre. De szerintem, ha egy terhes anyát látunk, mi is tudunk jósolni, hogy most gyermeket fog szülni, nem kell ahhoz Istennek lennünk.

A probléma az, hogy az előre látásból te az előre látó meghatározó szerepét kívánod kihozni, a mindentudóból a az eleve elrendelést, ami viszont nem igaz.

 

"A szabad akarat amivel állandóan jössz, szintén csak feltevés, az írások nem támasztják alá"

 

Az írások folyamatosan az ember szabad akaratát támasztja alá, Isten válaszai az ember döntéseitől függnek.

Amikor az ember Isten szolgálatát válassza, hogy cselekedeteit az Isten elrendelései határozzák meg, akkor lemond a szabad akaratáról, és nem kíván többé önálló döntéseket hozni. Számomra furcsa, hogy ennek ellenére az ember szabad akaratát még kétségbe próbálod vonni. Az írások értelmében természetesen ezt az akaratot az Istentől való függésben vagy szabadságban vizsgáljuk, szóba nem jöhet az a kérdés, hogy az ember akaratát valamilyen vallás, király vagy fejedelem alá kívánjuk rendelni. Ugyanis két urat nem lehet szolgálni, és aki egy királynak szolgál, az Isten parancsolataitól szabad lesz.

 

"Ebben a szövegben eleve le van fektetve, hogy Isten befolyásolja az emberi gondolatokat"

 

Nincs lefektetve. Az van lefektetve, hogy meghiúsitja a népek gondolatait, nem pedig amit állítasz, hogy befolyásolja a népek gondolatatit. A meghiúsítás az szembenállást, a befolyásolás pedig manipulációt takar, a kettő között óriási a  különbség.

 

"Isten tehát igenis belelát az emberek gondolataiba, e szerint ismeri az ember következő lépését is."

Mindaddig látja azt a lépést, amíg másképp nem dönt az ember.. De a lépés meghatározása  az ember kezében van, és nem isteni befolyás kezében.

 

"Mint a vízeknek folyása, olyan a királynak szíve az Úrnak kezébe, valahová akarja oda hajtja azt"

 

Ezzel szemben áll Izrael történelme, ahol királyaik idegen Istenek után járkáltak, bálványokat imádtak, és a maguk gonoszságai szerint cselekedtek. (2 Krónika 28,2) Ha igaz lenne amit a példabeszéd mond, akkor a felelős Izrael elhajlásáért maga az ÚrIsten, aki elhajtotta Izrael királyainak szívét az idegen istenek után. Ilyen módon semilyen bübtetést nem érdemelnek a bűnösök, mert minden bűnt az Isten ülteti az ember szívébe, ami ellen cselekdeni képtelen.

Csakhogy a példabeszéd nem igaz, mert ha igaz lenne, akkor Izrael minden királya törvénytisztelő és istenfélő király lett volna a történelemben, Isten nem hajtotta volna bűnre egyiknek a szívét sem.

A fáraó rossz példa, mert Mózes hibásan hivatkozik az ÚrIstenre a fáraó szívének megkeményítését illetően, mivel a fáraó Istentől függetlenül döntött, ismételten is, Izrael kívánságaival szemben. Ha a fáraó szívét az ÚrIsten keményítette volna meg, csak azért hogy gonoszul elveszítse, amikor hatalmában lehetett volna a példabeszéd alapján békességre hajtani a fáraó szívét Izrael fiainak elnegedésére, akkor tipikusan gonoszsággal lehetne Istent vádolni. Csakhogy Isten nem keményítette meg a fáraó szívét, azt a narrátor hibásan jegyezte fel.

 

Igen nagy dilemmát jelent egyébként is az a szemlélet, ami az ószövetségben az Istenről próbál képet alkotni, és ez nem egyezik meg azzal az Istennel, akit Jézus mutat be Atyaként és a valóságban is azt lehet megismerni.

 

"Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg."

Ez nem igaz. Az ember tanácsa is megáll, ha igaz. Ezek a hibás bölcsességek azt bizonyítják, hogy a példabeszéd írója is tévedhetett.

 

"átértelmezed az igét"

 

Átértelmezést nálad láttam, hiszen a meghiúsítást is befolyásra módosítottad, az ember szabadságát szolgaságra, az előrelátást eleve elrendelésre, az ember önálló döntését Istentől meghatározott kényszerlépésekre, a bűn választását Isten akarata szerinti cselekvésre  (lásd a királyok szívének hibás példáját) változtattad, szóval, átértelmezés igencsak nálad jelentkezik.

 

"ezért érvelsz a legritkább esetben az írásokból"

 

Nem azért. Akkor hivatkozom az írásra, ha szükség van rá és van értelme. Hagyd meg az írások idézgetését balgatag írásmagyarázóknak, akik másra nem is képesek.

 

"Lukács 6,13"

 

Itt a küldött szó az üzenet továbbírására használt elnevezés volt még, nem pedig irányítói funkcióhoz meghatározott RANG. Ezzel nem választotta szét a tanítványait, ugyanis egyetlen követés létezik, ami az igazság megismerésére vonatkozik. Az apostoli funkciót Jézus halála után találták ki a tanítványok Jeruzsálembe, hogy ezzel a szereppel jogosítsanak fel embereket a gyülekezet vezetésére, ami viszont már nincsen az Istentől.

Mivel Jézus megtiltotta, hogy Mesternek, Doktornak vagy Atyának hívják magukat maradt az Apostol fogalom, mert azt véletlen kihagyta Jézus a listából, amikor a testvériség elvét próbálta az értetlen fejüknek megmagyarázni.

 

A tanítványságot ezek után is kizárólagos választásnak tartom, annak az egyénnek, aki Mesterének az Istent választja, és nem a gyülekezet vezetését, vagy az apostolnak önjelölt figurákat.