"a végtelenség és végesség szintézise"

Maga szintézis hamis, hiszen az egymást egyébként igenis kizáró dolgok csak akkor állíthatók hamisan szintézisbe, ha eltekintünk relativitásuktól, tehát pont attól a feltételtől, amelyekre vonatkoztattuk az állítás elejét.

Például. Az az egyenes most végtelen, vagy véges, amelyiknek az egyik vége pont által határolva van, amásik vége a végtelenbe futva nincs határolva?

Ez az egyenes pontosan kimeríti a végtelen és véges egyenes szintézisét, de hamisan, mert nem tesz különbséget a két végpont véges és végtelenben levő volta között.

Ugyanígy az élet és a halál sem lehet egymással szintézisben az emberben, mivel a halál az élet megszűnését jelenti, függetlenül attól, hogy mindkettő ugyanazt az embert érinti.

Kierkegaard hamis érvrendszere az ábrándozás szabadságát, végtelenségét helyezi szembe a valóság szükségszerűnek, végesnek minősített oldalával, amelyben már a feltételezés sem helyes, mégis szintézisben akarja a két eltérő dolgot hozni, mivel a valóságban létező ember képes ábrándozni, azért természetesen már rabszolgának tekintendő.