Vannak a nők között is elenyésző számban agresszív emberek, úgy mint a férfiak között elenyésző számban jó emberek.

Ez közismerten alaptalan hazug férfipropaganda és a male chauvinism kettős értékrendjének talán legtöbbet emlegetett provokatív iskolapéldája, ami ellen minden jóérzésű ember tiltakozna, de mivel valójában te is tudod meg én is tudom, hogy agresszív nő nincs, és a férfiak közt jó ember nincs, elenyésző számban se, éppen ezért ezzel tovább nem is foglalkoznék.

Úgy látszik, mégis kellenek néha a szmájlik, képzeld oda.

A kérdésem csak annyi lett volna, hogy te miből gondolod azt, hogy nem emlékeznék arra, hogy te már írtad Arisztophanész apót Lüszisztraté szerzőjeként. Hát perszehogy emlékeztem, csak nem használtam szmájlit, amikor megkérdeztem, hogy őrá gondolsz-e, hanem a szándékolt humort a jelzőkkel igyekeztem érzékeltetni. Láthatóan sikertelenül. Nyilván mert csak egy kőostoba férfi vagyok.

Ja, és tény, hogy Shakespeare műveit is mind egy nő írta, tehát Arisztophanész műveit is nyilván mind egy nő írta, akit valójában közismerten Lüszisztraténak hívtak, tehát az a bizonyos komédia nyilvánvalóan önéletrajzi indíttatású.

Tegyek még szmájlikat?