Még egy életrajz, kicsit más szemszögből:

 

Herczeg Ferenc (Versec, 1863. szept. 22. – Bp., 1954. febr. 24.): író, újságíró, az MTA tagja (l. 1899; r. 1910–49; t. 1914; ig. 1922).

Csak a gimn.-ban tanult meg magyarul, első műveit német nyelven írta. 1882-től a bp.-i egy.-en jogot hallgatott, majd joggyakornok Temesvárott. Bp.-en egy halálos végű párbaja miatt a váci államfogházba került, itt írta Fenn és lenn című, 1890-ben meg jelent regényét, s elnyerte vele az Egyetemes Regénytár pályadíját. 1891-től Rákosi Jenő Budapesti Hírlapjának belső munkatársa. 1894, dec.-ben megindította és 1944-ig szerk. az Új Idők c. szépirodalmi hetilapot. 1903-ban egyik alapítója s megalapításától főmunkatársa Az Újság c. lapnak. 1891-ben a Petőfi Társ., 1893-ban a Kisfaludy Társ. tagja lett, 1904–20-ban a Petőfi Társ. elnöke. 1919–22, 1929–31 és 1945–46 között az MTA másodelnöke. 1896-tól két cikluson át ogy.-i képviselő, Tisza István politikájának híve. Együtt indították 1911-ben a Magyar Figyelő c. politikai lapot. 1927-től a felsőház tagja. 1919 után tevékenyen részt vett az irredenta revíziós mozgalmakban, 1929-től a Revíziós Liga elnöke. 1945 után visszavonultan élt. Regényei, elbeszélései, színművei fordulatos meseszövésük, találóan jellemzett alakjaik ellenére is egyre felszínesebbekké, művészileg sekélyessé váltak, az egykorú dzsentritársadalmat eszményítette bennük. Népszerűek voltak történeti regényei, melyekben a m. múlt egy-egy reakciós-konzervatív szemlélettel megrajzolt sorsfordulója jelenik meg. Színművei sokat szerepeltek a színházak műsorán. – F. m. A dolovai nábob leánya (színmű, Bp., 1893); Gyurkovics lányok (r., Bp., 1893); Gyurkovics fiúk (r., Bp., 1895); Ocskay brigadéros (dráma, Bp., 1901); Pogányok (r., Bp., 1902); Bizánc (dráma, Bp., 1904); Az arany hegedű (r., Bp., 1916); Kékróka (színmű, 1917); Az élet kapuja (r., Bp., 1919); H. F. munkái. Gyűjteményes díszkiadás (I–XL. Bp., 1925–30, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Várhegy (visszaemlékezés, Bp., 1933); H. F. válogatott munkáinak emlékkiadása (I–XL. Bp., 1934–3S); A gótikus ház (visszaemlékezés, Bp., 1939). Irod. H. F. Emlékkönyv (Bp., 1943); Kenyeres Imre: H. F. (Diárium, 1943. 10. sz.); Fitz József: H. F. irodalmi munkássága (Bp., 1944 Bibliográfiai Füz. S. sz.); Rónai Mihály András: H. F. (Irod. Újság, 1954. 6. sz.); Barta János: H. F. mai szemmel (Alföld, 1955)

 

És egy másik:

Herczeg Ferenc

Herczeg Ferenc magyar író a dél-magyarországi, akkor németek lakta Temes megyei Versecen született 1863. szeptember 22-én. Édesapja, Franz Joseph Herzog, Versec polgármestere volt. A család a 18. században Sziléziából vándorolt Magyarországra. Édesapja nem tudott magyarul, de fiát az Osztrák-Magyar Monarchia magyar urai közé akarta juttatni. Gimnáziumi tanulmányait Temesvárott kezdte 1874-ben, de 1876-tól Szegeden folytatta, hogy tökéletesen elsajátítsa a magyar nyelvet. 1881-1884-ig joghallgató volt Budapesten, 1885-től ügyvédjelölt Budapesten, majd Versecen és Temesvárott (ma: Románia). A bálozó, kártyázó jómódú ifjúság életét élte, katonatisztekkel barátkozott, mulatozott. 1886-ban jelentek meg első novellái a Pesti Hírlapban. Gúnyosan szemlélte a magyar úri világot, de arra törekedett, hogy ő is minél teljesebben részese legyen annak. Tökéletesen megtanult magyarul. Gunyoros stílusa, leleményes meseszövése révén hamar népszerű író lett. Sikerét az is előkészítette, hogy botrányhősként is ismertté vált: párbajban megölt egy embert, emiatt néhány hónapra börtönbüntetésre ítélték. A párbajozás azonban akkor hozzátartozott a dzsentri világhoz. A zárkában írta első regényét, melyet beküldött a Singer és Wolfner kiadó Egyetemes Regénytárának a pályázatára. Első díjat nyert (Fenn és lenn, 1890). Mikszáth Kálmán, a legtekintélyesebb bíráló is neki ítélte a díjat. A vidéki kastélyok, kaszinók világában játszódó szomorkás karriertörténet gazdagokról és szegényekről szólt, a munka megbecsüléséről, a léhűtők elmarasztalásáról, a karrierista bukásáról. Nagy sikert aratott, népszerű könyv lett. Herczeg Ferencet 1891-ben beválasztották a Petőfi Társaságba és meghívták munkatársnak a Budapesti Hírlaphoz. A Hétben is rendszeresen publikált. Üde hangvételű, csattanóra kihegyezett ironikus és érzelmes novelláit országszerte kedvelték. 1983-ban a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választotta. Egyre népszerűbb lett. A 19. század végén ő volt a legnépszerűbb magyar színpadi szerző is. A 20. század elején évtizedeken keresztül ő és Molnár Ferenc uralja a magyar színházakat. 1894-től a Singer és Wolfner cég rábízta az Új Idők (1894-1949) című népszerű, szórakoztató hetilap szerkesztését, 1944-ig irányította ezt a lapot. 1896-ban kormánypárti országgyűlési képviselő lett. 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta. 1904 és 1920 között a Petőfi Társaság elnöke volt. 1920-ban a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke lett. 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia Nobel-díjra jelölte Az élet kapuja című regényét. Gyűjteményes köteteit díszkiadásban jelentették meg. Önéletrajzi emlékezései értékes kordokumentumok. 1949 után évtizedekig nem jelenhettek meg Magyarországon a művei. Kilencvenegy éves korában, 1954. február 24-én halt meg Budapesten.