Mindabból, amit írsz. Tele vagy alig álcázott és olykor túlcsorduló haraggal, dühvel, bosszúvággyal, visszvághatnékkal, frusztrációval. Szerintem ezzel nehezen egyeztethető össze a belső béke és boldogság. Az ember persze sokszor hazudja még magának is, hogy ő pont ebben (a pótcselekvésben) teljesedik ki és találja meg a boldogságát, de a legtöbbször szerintem az szokott lenni a háttérben, hogy jó lenne párosan boldognak lenni (mindegy, hogy hetero- vagy homoszexuális kapcsolatban, de párkapcsolatban), aztán ha mégse megy, akkor a boldogtalan emberek (nők és férfiak is) valami pótlékot keresnek. A férfiak intarziás asztalkákat készítenek, naponta kertet építenek körömollóval, vagy éppen isznak, a nők zoknit kötnek, kilincset suvickolnak, vagy éppen isznak. Netán feminácik lesznek.

Mit fogadtál itt el eddig? Még a teljes értékű bizonyításokat se. Nem vitázol tárgyszerűen senkivel - pedig mondjuk velem lehetne, vagy ha nagyon utálsz, mert férfiból vagyok, akkor lehetne ágiczával, vagy akármi.

Csak a saját igazságod létezik számodra. Lásd fanatizmus. Az is főleg klisé-szinten, lásd merev, rugalmatlan mintakövetés, megkérdőjelezhetetlen "igazságok" kinyilatkoztatása, érvek hiánya, tények ignorálása, cáfolatok meg nem látása.