"..az úgy volt, tisztelt bíróság, hogy ez az ávós rendőr a szájával szándékosan megütötte az ökölbe szorított kezemet. "



Nem kérem.
Az úgy volt, hogy éjjel az alagútnál megállitottak a rendőrök.
Nem volt nálam az igazolványom, csak a kocsim papírjai, ezért hazatelefonáltam, hogy jöjjön utánam a feleségem és hozza azokat bemutatásra.
Miközben beszéltem telefonon, viccesen gyaláztam a rendőröket, akik ezt szende , elnéző mosollyal hallgatták.
Majd kinyomtam a mobilt, és gondoltam , addig is töltsem hasznosan az időt testmozgással , amig a papírjaim megérkeznek.
Fürdőgatyában ahogy voltam , kiugrottam a kocsiból és nekitámadtam a rendőröknek.
Majd letéptem az órámat és saját magamat ütlegetve megbilincseltem magam.

Kérésemre végül bevittek a rendőrkapitányságra, ahol, míg jött a feleségem a papírjaimmal, önként felfókáztam a padlót, hadd legyen a takaritónőnek másnap egy szabadnapja.
Végül, móka és kacagás közepette, békésen elváltunk, én meg elmentem az orvosi ügyeletre, látleletet venni.

Hát, így történt, tisztelt bíróság.