A fürtválogatás a fürtök szelektálását jelenti. A termesztő kiterveli, hogy hány fürtöt kíván meghagyni egy hajtáson (én egyet) és az összes többit leveszi. Így a szőlő csak a meghagyott fürtöket érleli be, ami az extrakttartalomra és a cukorfokra van igen jó hatással - krémesebb, sűrűbb, alkoholosabb, testesebb bort lehet így készíteni.

A lombfelület növelése azért fontos, mert a fotoszintézis során "készül" a cukor, a növény tápanyaga (vízből és széndioxidból). Ha egy fürtbe több levél "dolgozik", akkor a cukorfok emelkedik. Persze nem minden határon túl, mert nem az a cél, hogy a növény csak a levélfelület fejlődésére fordítsa az energiáit. Van egy ökölszabály, hogy egy fürtnek kilenc levél kell - fogalmam sincs miféle mérés mondja ezt. Ha ezt próbáljuk tartani, akkor vélhetően jó úton járunk a magasabb cukorfok felé vezető úton. Ugyanakkor a tőke általános kondíciója is javul, tud télire tartalékolni.

Permezetni mindig megelőzően próbálok, mert a fertőzés leküzdése mindig több energiába kerül, mint annak megelőzése. Azonkívül a fertőzött bogyók, levelek - még ha be is száradt a fertőzés - legyengítik a növényt, ami utat enged a felülfertőzésnek - azaz pl. a megrepedt bogyókon könnyűszerrel bejut a botritis akkor, amikor már nem tudsz ellene védekezni, mert élelmezési egészségügyi okokból már nem szabad permetezni - ilyenkor már kényszerpályára kerül a gazda, korábban szüretel, ÉS "megöli" a mustot, amit fajtaélesztővel próbál kierjeszteni - ez már nem az a természetes borkészítés, amit megcélzok.

Egyedül a rovarkártevők ellen védekeznék a tömeges megjelenést közvetlenül megelőzően - a kárküszöb elérésekor - de azok ellen is csak biológiai szerrel tenném ezt, ha erre lett volna példa (a gyapjaslepke nem támadta meg a szőlőmet, azóta sem kellett semmivel sem küzdenem). Gyakorlatilag három éve, mióta csinálom, nem használtam sem inszekticidet (rovarölőt) sem atkaölőt.