Az első kérdésedre válasz a 2067-ben, annyi kiegészítéssel, hogy nem mindenkinek jönnek be a fejlődni nem tudó de nem is akaró, marketingszöveggel nyomuló, 'de én okos nő vagyok'-típusú, Cosmón nevelkedett plázacicák. ;-P

'Az emberi kapcsolatok a kölcsönös értékcserén nyugszanak. Feltetted magadnak már a kérdést, hogy a párod mit kapott tőled ?'
Bár nem szorosan a témához tartozó a kérdésed, de legyen, válaszolok. Igen, feltettem. És a válasz az, hogy pont azt kapta, amire szüksége volt: nem egyforma, de szellemiekben és belső értékekben is egyenrangú társat, aki megcsinálja azt, amit ő nem és vice versa... szóval a másik felét, akkarom mondani, feleségét. Ja, és egy olyan nőcit, akitől a 'normális' pasik félnek, mint a tűztől és fejvesztve menekülnek, mert túl okos, túl szabadszájú, már-már bántóan is őszinte, nyílt lapokkal játszik és túlságosan is büszke, és mindezek ellenére nagyon is tisztában van a nő(ies)ségével, sőt, hajlandó elhúzni a konyhába pitét sütni, és végül, de nem utolsósorban, kívül-belül felér az ő mércéjéhez. És mert neki ez így jó, a végeredményt eleddig nem kifogásolta. ;-P Ha az eredeti kérdésed arra irányult, hogy mindezidő alatt ő mit kapott, hát ezt:

Hogy mit tud adni (és kapni) egy nő, ha igazán szereti a másikat, nos, egyszer neked sem ártana megtapasztalni, akkor biztosan nem kérdeznél ilyeneket. Egyébként csak jó szem kérdése és némi emberismeret, hogy meglásd valakiben a potenciális társat, akire rá mernéd a kettőtök életét bízni... Általában nem patikamérlegen kell mérni a kölcsönös értékcserét. Ami számodra érték a másikban, azt becsülöd, és ő meg olyan tulajdonságok miatt néz fel rád, ami számára értékes tebenned.

És amit a feminénik sosem fognak megérteni, hogy a nemeknek nem egyformáknak kell lenniük, hanem egyenrangúaknak: nem kell a csajsziknak és pasiknak egyenlően x m3 fát hasogatniuk, hanem az egyik hasítsa a rönköket, mert bírja, a másik meg igyekezzen a tüzifát takaros halomba rakni ugyanannyi munkaórában, és a végreredménnyel sokkal elégedettebb lenne mindenki...